Kaméleon

A kiállítás ezen a látószögön keresztül a természet és a kultúra viszonyát, az objektív és a szubjektív kérdéskörét próbálja érzékeltetni három, egymással egyenrangú kiállítási egységben, melyek a kaméleont a különböző (természettudományos, mitikus) tudásformák és egyéb (művészeti, médiabeli) megközelítési módok tükrében mutatják be.

Miért éppen a kaméleon? Azért, mert egzotikus állat lévén általa az Európán kívüli népek világába nyerhető bepillantás. Előfordulási helye változatos, több kontinensen élnek különböző fajtaváltozatai, a kiállításban azonban a hangsúly Afrikára helyeződik, mely földrész a legtöbb kaméleonfajtának ad otthont.

Afrikában a kaméleonhoz jellegzetes tulajdonságainak (színváltoztatás, lassú járás, szemforgatás-körlátás) értelmezése miatt olyan alapvető, de egyben ellentétes fogalmak kapcsolódnak, mint jó és rossz, halhatatlanság és halál, isteni és földi. Lénye, jelenléte leginkább bizonytalanságérzetet, félelmet, sőt borzadályt kelt, máskor épp ellenkezőleg, biztonságérzetet, vagy jó előjelet sugall. Az afrikai népek többsége a színváltoztatást emeli ki a kaméleon tulajdonságai közül. Ehhez fűződik egy széles körben elterjedt eredetmítosz, melyben a kaméleon a halhatatlanság hírvivője, a legfelsőbb természetfeletti erő (isten) pálfordulásának, változékonyságának bélyegét viseli magán. Az elefántcsontparti szenufó népcsoportnál viszont tétovázó, lassú járása miatt kerül a mítoszok világába, hiszen azon öt első állat egyike, melyek a földön még a szilárd talaj kialakulása előtt éltek. Az ingadozó járás erre az ősföldállapotra utal.

A kaméleon nem ismeretlen előfordulási helyein kívül sem: európai és észak-amerikai művészeket (írókat, költőket, képzőművészeket, zenészeket) is megihletett, vagy kiragadott sajátos tulajdonsága miatt például szimbólumként, logóként manapság a reklám és az informatika világába is bekerült. A kiállítás a harmadik egységben a kaméleon ilyen jellegű "felhasználását" sem hagyná figyelmen kívül.
 

Rendező: Földessy Edina