Turai utazás múlt és jelen között

Tura a fővárostól mintegy 50 km-re keleti irányban helyezkedik el és a tágabban vett Palócföld legdélibb pontjainak egyike. Az itt élők nyelvjárásának, szokásainak, viseletének hajdan palócos jellegéből mára is maradt némi emlék a mindennapokban elrejtve. A római katolikus vallás sok mindenben pozitív konzerváló erőként hatott.

A település életében jelentős változást hozott a Pest-Hatvan közötti vasútvonal 1867-es megnyitása. A vasút megjelenése átformálta a helyi társadalom rétegeit. Igazi "vasutas-község" lett Tura. Az intenzív zöldségtermesztés fellendülése is részben a vasúthoz kapcsolódik. Még az elmúlt években is láthatott az arra járó a Keleti-pályaudvaron leszálló hátikosaras turai asszonyokat, akik portékáikkal valamelyik fővárosi piacra igyekeztek, de többen járnak még ma is a "nagybanira".

A ma közel nyolcezer lakosú Tura 2001-ben városi rangra emelkedett. Az ingázás azonban nem szűnt meg, sőt a főváros közelsége nagyban befolyásolja az emberek munkahelyválasztását. Mindeközben azonban a többség ma is őriz valamit az egykori hagyományokból, azok fennmaradásán munkálkodik.

A kiállítás Tura legillusztrisabb néprajzi tárgyainak és az ehhez kapcsolódó fotók, hangfelvételek segítségével mutatja be ezt a Galga menti települést. Tura "felfedezése" Bartók Béla népzenei gyűjtéseivel indult el, majd Undi Mariska rajzai és akvarelljei árulkodnak arról, hogy a gödöllői művésztelep alkotói is felfigyeltek a falu színes világára. Az etnográfusok közül Fél Edit nevéhez kapcsolódik az első jelentősebb tárgyegyüttes gyűjtése.

A kiállításban kiemelt szerepet kap a viselet és hímzés bemutatása, mivel ezek a közelmúlt és a jelen lokális identitásának fontos szemléltetői. A kiállításban arra a kérdésre is megkapjuk a választ, hogy az elmúlt száz esztendőben hogyan változott meg a lakodalom, milyen elemek őrződtek illetve változtak meg. A bemutatott tárgyak sorát Tamási Gábor 2005-ben készült felvételei egészíti ki, melyek Tura mai életét mutatják be a látogatóknak.

A kiállítás rendezői: Katona Edit, Máté György és Szuhay Péter