Hétköznapi történetek

Az ún. "Téli háború" eseményeit történészek, politikusok, újságírók vagy a katonák szemüvegén keresztül ismerjük, holott a civil lakosság is tevékeny részese volt a háborúnak. A magyar önkéntesek készek voltak a finn "testvérnép" oldalán fegyvert fogni. Vajon mit szóltak mindehhez a helyi finnek, akiknek etetni és szállásolni kellett a jövevényeket?

A kiállítás alkotói, Niina Ala-Fossi és Vilisics Ferenc 2008 és 2009 nyarán helyi embereket kerestek fel Lapuában, hogy meghallgassák történeteiket a hetven évvel ezelőtti eseményekről.

A lapuai emberek emlékei és elbeszélései érdekes, ha sokszor nem is hadtudományi jelentőségű részletekkel szolgálnak a katonalét békésebb hétköznapjairól, a katonák emberi arcáról és kapcsolatáról a lakossággal. Boldog háborús hétköznapok? Korántsem. Európában mindenki a bőrén érezte a háború borzalmait, a napi rutin azonban még a vészterhes időkben is segítette a túlélést.A hétköznapok embere nem gondolt arra, hogy tetteivel történelmet csinál. A finn civilek és lották tették a dolgukat: ellátták a sebesülteket, enni-inni adtak a katonáknak, munkát vállaltak a tölténygyárban vagy őrt álltak a toronyban, miközben normális életformájukból is próbáltak valamit megőrizni. A háborús idők hétköznapi történeteinek éppen ez a cseppet sem hétköznapi helyzet ad mélységet és új tartalmat.

A kiállítás egy portrésorozatra építve mutatja be a magyar önkéntesekről őrzött emlékeket. A helyszíneket bemutató fotókhoz szorosan kapcsolódnak a történetek, amelyekből kiderül, hogyan és milyennek látták a több száz magyar katonát azok, akik külföldivel is alig találkoztak addigi életük során.

Különösen érdekes látni, ahogy a történetekből kibontakoznak a háborús mindennapok, amelyeknek éppúgy része volt a humor és a szerelem, mint a bombázások és a gyász. Megtudjuk, mit gondolt az egyszeri finn gyerek, aki esni-kelni látta a síelést nem ismerő magyar bakákat? És mit tett az a finn kislány, akinek nevetgélő katonák "foglalták el" a szánkóját? Mit érthetett Raakel, a kávét töltögető lány, akinek azt mondták: "Szeretlek"? Milyen fogadtatása volt a pörköltnek ott, ahol még paprikát sem láttak addig? Miért kapott büntetést az a hazánkfia, akit a disznóvágáson a fáskamrába zártak? Milyen emlékek maradtak a debreceni katonaorvos és a lapuai fotóasszisztens lány szerelméből?

A kiállításon első ízben kerülnek bemutatásra a magyar katonák Lapuában készített portréi, amelyek 70 éven keresztül üvegnegatívokon őrződtek. A fennmaradt negatívok és dokumentumok tanúsága szerint ugyanis a magyarok előszeretettel jártak a helyi fotóstúdióba, ahol egymagukban, csoportosan, vagy éppen síléceikkel álltak a kamera elé. A kiállítás különlegessége, hogy az alkotópáros beazonosította a negatívokon szereplő személyeket és kitüntetéseiket, és azok szkennelt fotóit az önkéntesek saját, a fotóstúdió ügyfélkönyvébe írt aláírásával együtt mutatják be.