Liszt Ferenc és a "czigány zene"

A kiállítás kiindulópontja Liszt Ferenc A czigányokról és a czigány zenéről Magyarországon című, 1861-ben megjelent könyve, pontosabban annak a cigány zenére vonatkozó része. (A könyv eredetileg 1859-ben, Párizsban jelent meg Des Bohémiens et de leur musique en Hongrie címmel.) Bartók Béla akadémiai székfoglalójának idézett részével egyetértésben "Ma már mindnyájan tudjuk, hogy ennek a könyvnek teljesen téves az a megállapítása, amely szerint az, amit a cigánymuzsikusok Magyarországon játszanak, sőt maga a magyar parasztzene is, cigány eredetű zene. Mindnyájan tudjuk, kétségbevonhatatlanul meggyőző bizonyítékok alapján tudjuk, hogy ez a zene magyar eredetű. További bizonyításra kár volna akár egy szót is vesztegetni."

A kiállítás a magyar nemzeti kultúra egy szűk, de fontos metszetének bemutatására vállalkozik. Liszt Ferenc, Barabás Miklós, Petőfi Sándor (hogy csak néhány nevet említsünk) egyszer csak összetalálkoznak, s találkozásuk egyik közös tárgya a "cigány", vagyis a "magyar" zene és tánc, továbbá a cigányokról való gondolkodás, azok ábrázolása lesz. Kiállításunk egyrészt azt a folyamatot kívánja vizsgálni, melyben a cigány muzsikusok közreműködésével megkonstruálódik a magyar nemzeti kultúrába szervesülő "magyar" zene.

Másrészt a 19. század közepétől Liszt kortársainak számtalan parasztábrázolásán, népi élet- vagy zsánerképén megtaláljuk a cigány muzsikusokat is, akik éppen verbunkot vagy csárdást húznak a táncoló vagy mulatozó parasztoknak, búsuló betyároknak. A 19. század végére aztán önállóan is megjelent a cigány zenészek ábrázolása, immár parasztok szerepeltetése nélkül, mint új ábrázolástípus.

A kiállítás négy helyszínen, egymáshoz lazán kötődő térben látható.
Első tere a magasföldszinti, belső udvarra néző, kéthajós kiállítási terem. Az egyik hajóban a zene- és tánctörténet értelmezése elsősorban molinókon kap helyet, Liszt Ferencnek és kortársainak idézetei, korabeli ábrázolások, litográfiák és nyomatok, kották és kottakiadványok előlapjai segítségével, s mindezt élményszerűvé teszi a három zenehallgató fülke, melyben verbunkosok, csárdások s az ezek inspirációit őrző Liszt-művek válogatása hallgatható. A kiállított hangszerek a 19. század elejének, illetve végének cigány zenészek által használt zeneszerszámait idézik. A másik hajóban a képzőművészet 19. század közepéig tartó időszakában jellemző cigányképet bemutató fontos alkotások láthatók. A kiállítás második tere az első emeletre felvezető lépcsőház és az emeleti folyosó, ahol a 19. század közepének, második felének festményeiből és azok nyomataiból, metszeteiből látható kisebb gyűjtemény, a nemzeti romantika parasztábrázolásainak "lenyomataként".

Harmadik tere az első emeleti körfolyosó egyik vége, a vetítő, ahol a kiállítás témájához kapcsolódó filmeket tekinthetünk meg.
Negyedik tere az első emeleti körfolyosónak az állandó kiállítás előtti része. Itt olyan 19. századi néprajzi (elsősorban pásztorművészeti) tárgyakat mutatunk be, melyeken mulatozó, táncoló parasztok és zenélő cigányok stilizált életképei láthatók. A diavetítő programban híres cigány zenészek és budapesti cigány zenészeket foglalkoztató vendéglátóhelyek képeit láthatjuk.

Rendező: Szuhay Péter és Pálóczy Krisztina

A kiállítás a Budapesti Tavaszi Fesztivál rendezvénye