Erdélyen innen - Alföldön túl

 

A máig meghatározó néprajzi kutatás leginkább egy régészeti lelethez hasonlítható, amelyen keresztül feltárul a századforduló modernizálódó Magyarországának egy régebbi korokról árulkodó, archaikus és felfedezetlen paraszti világa. A l02 évvel ezelőtti néprajzi gyűjtés egyedülálló anyaga: népviselet darabok, kerámiák, rajzok, fényképek és térképek - több száz unikális darab - most először láthatóak önálló kiállításban.

Györffy István földrajzos egyetemi tanulmányait befejezve indult el a Néprajzi Múzeum gyakornokaként 1911. augusztus 6-án első nagy néprajzi gyűjtőútjára: a Fekete-Körös völgyébe. Szemléletének újszerűségére jellemző, hogy földrajzi és történeti (levéltári) forrásokon alapuló terepmunkáját komplex megközelítéssel és innovatív gyűjtési, dokumentálási módszerekkel végezte. Györffy a Fekete-Körös völgyében a jelenkort kutatta, az éppen zajló kulturális és társadalmi jelenségekre és változásokra fókuszált, a pillanatnyi állapotot, a folyamatokat és az összefüggéseket igyekezett feltárni.

 

Györffy István 46 napos gyűjtőútja alatt 66 új kerámiát vásárolt a helyi vásárokban, és több kerámia tárgyat használatból is beszerzett, 75 viselet tételt (benne több páros és többrészes darabot), 10 bútort és több használati tárgyat (pl. guzsalyt) gyűjtött, számtalan rajzot, térképet és feljegyzést, illetve 271 fényképet készített. A fényképezéshez korának legfejlettebb képrögzítési technikáit alkalmazta: sztereó fényképezőgéppel térhatású fényképeket, valamint a kor nagy újdonságát kihasználva un. autokróm lemezekre színes fényképeket készített. Nem csoda, hogy a több fényképezőgép, állvány és az üvegnegatívok súlya nélkülözhetetlenné tette számára egy napszámos alkalmazását, aki "műszereit" cipelte akár a legeldugottabb hegyi román favakban is.
 

A kiállítás bemutatja a Fekete-Körös völgy, mint egy jól körülhatárolható terület földrajzi-természeti és néprajzi sajátosságait, valamint a kutatás idején tapasztalt archaikus jegyeket és változásokat, az Alföld felől a területre érkező "polgárosiasulás" jegyeit. Hangsúlyos része a kiállításnak - ahogyan Györffy kutatásaiban is az volt - a magyar anyag mellett a helyi román példák, párhuzamok, tárgyak és dokumentumok bemutatása, érzékeltetve a magyar és a román anyagi kultúrában jól felismerhető különbségeket, fáziseltolódásokat és főleg hasonlóságokat. A kiállításban felmerülő kérdésekre többnyire az utolsó kiállítási egység adhat választ, amely többek között a kutatástörténet, a néprajzi megközelítés és a terepmunka módszerének részleteibe, a gyűjtemény sorsába és a terület mai képébe enged bepillantást.

A kiállítást rendezte: Gebauer Hanga, Granasztói Péter, Katona Edit