Két szék között

A Székátiratok vándorkiállítás harmadik állomása a mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban egy különleges együttműködésként valósul meg. Valójában két különböző vándorkiállítás kollaborációja ez a tárlat, két intézmény, két tárgyállomány és két szemlélet találkozása. Az AU Műhely kortárs széktanulmányai és a Néprajzi Múzeum Bútorgyűjteményének székei a Felpéci Tájház csuhéval beszőtt lécvázas bútorai, székek, priccsek töltik meg a teret.

A kiállítás a lokális technológiák és anyaghasználat mentén gondolkodik a tárgykészítés folyamatáról. Hogyan befolyásolják a helyben elérhető anyagok, társadalmi szokások, hierarchiába ágyazott rítusok és gazdasági kondíciók egy hely tárgykultúráját? A kiállítás a székek történetein keresztül gondolkodik és kérdez egy adott hely kultúrájáról, a hétköznapi tárgyhasználatról és készítésről.

A lécvázas szék az egyik legősibb formája a székkészítésnek. Házilag készültek vagy helyi mesterek kezéből kerültek ki. Ennek a széktípusnak az alapja lécvázas ácsolat sarokpillérekkel, hasonlóan egy tetőszerkezethez az építkezésen. A famegmunkálás első mesterei - ahogy ennek a széknek még a szerkezete is mutatja - az ácsok voltak, majd később specializálódtak és finomodtak szerszámaik, technikáik melyek kialakították az asztalosmesterséget. A lécvázas szék kezdeti kialakítása ezért egyszerű és pontatlan is: rönkből hasítják, fejszével, vagy bárddal formálják, vonókéssel simítják, majd kiékelt csapokkal rögzítik az elemeket egymáshoz. Az ácsolást felválthatták finomabb megmunkálással, mint az esztergálás is. Ülőlapját, pedig minden esteben növényi vagy állati anyaggal szővik be. Lokációnként változik, hogy mivel fedik: gyékény, sás, szalma vagy csuhé. A Sokoróalján és a szigetközben is a kukorica fosztékból pödört és két ágból össze eresztett fonallal szőtték be az ülőlapokat. A lécváz több generációt is kiszolgált, az ülőlap, ha elvásott leszedték, a vázat a csapok ékelésével rögzítették és a frissen pödört fonallal újraszőtték a szebbnél szebb mintákat. Ez a technika megtanulható, az antikapitalista és a kortárs ökológiai gondolkodás terén is megállja a helyét, hiszen megújítható és nem képez hulladékot.

A tájház kiállításához katalógus és egy kisfilm is kapcsolódik (https://www.youtube.com/watch?v=dv4Uw7xiVCo) míg a kiállításmegnyitón egy gyakorlati bemutatót is láthatnak az érdeklődők.

A székátiratok kortárs székeinek alkotói, az AU Műhely (Ghyczy Dénes Emil és Szederkényi Lukács) építészei, ezen a gondolat mentén készítették el a lécvázas fonott szék kortárs változatát galvanizált fémből, kortárs időbe zárva a mindig megújulót. 

A múzeumi tudástárból építkező kortárs gondolkozás a két eddig külön működő kiállítás tárgyait is egy fizikai és gondolati mezőbe tereli. A kiállítás tehát a gyűjteményi tárgyak és a kortárs átiratok között teremt kapcsolatot, párbeszédet és kreatív gondolati teret. A múzeumi műtárgyak így nemcsak formai mintát, de ihletet is jelentenek a kortárs székek számára. Annak a megértése, hogy miként válhat lényegében bármiből – egy talált fából, egy zsombékos földdarabból vagy akár egy lókoponyából is – ülésre alkalmas tárgy, jól mutatja az egyszerűség és a kreativitás egymást motiváló logikáját és azt is, hogy a készítés ugyanúgy része egy tárgy történetének, mint a használat.

A kiállítótérben együtt megjelenő kortárs design tárgyak és múzeumi műtárgyak összeolvashatóak. Minden szék egy külön karakter, egy-egy vezérgondolat hordozója. A legfontosabb, hogy párbeszédben állnak egymással: kérdeznek, felelnek, rámutatnak, replikáznak. A múzeumi tárgyak válogatása a parasztháztartások presztízsbútorától egészen a szükségbútorig terjed.

A kiállítás és az ahhoz kapcsolódó katalógus a Néprajzi Múzeum jelenkorkutatással foglalkozó MaDok-program keretében született. A tárlat is jól mutatja, hogy a jelenkor szerepe egyre fontosabb és izgalmasabb a néprajzi és antropológiai kutatásban és a múzeumi munkában. A MaDok-program a kortárs kulturális és társadalmi jelenségek társadalomtudományi, néprajzi vizsgálatára és dokumentálására fókuszál, gondolkodásában pedig nemcsak a múzeumi tárgyak, hanem a tárgyakat létrehozó és használó közösségek is izgalmas kutatási és kapcsolatépítési terepet jelentenek.

Hansági Múzeum, Mosonmagyaróvár, Szent István király út 1.

2024.10.11.- 2024.12.18.

Megnyitó: 2024.10.11. 17 óra

Impresszum

Néprajzi Múzeum „SZÉKÁTIRATOK” koncepció, tervezés és kivitelezés:  

Architecture Uncomfortable Workshop/ AU Műhely (Szederkényi Lukács és Ghyczy Dénes Emil)  

Kurátor: Zsoldos Anna, Molnár Tamás 

Projektfelelős: Frazon Zsófia  

Grafikai munkák: Hoffmann Tamás Boldizsár

Felpéci Tájház „CSUHÉVAL BESZŐTT LÉCVÁZAS BÚTOROK A SOKORÓALJÁN” koncepció, megvalósítás:

Kurátor: Géber József

Grafikai munkák: Váray Ibolya Anna

Fotók, illusztrációk: Adorján András, Kurcsis Petra