Székátiratok

A Székátiratok című kiállítás tavaly ősszel nyílt meg a Néprajzi Múzeum falai között, mint kamara és utazókiállítás. A kiállítás kiindulópontja a múzeum Bútorgyűjteménye, amelynek ülőbútoraiból, ülőalkalmatosságaiból, székeiből és sámlijaiból inspirálódva az AU Műhely budapesti építésziroda kortárs székeket tervezett.

A kiállítás másodszorra a bonyhádi Tűzoltó Múzeum speciális terébe költözik, ami régen tűzoltóság épületeként funkcionált. A  Székátiratok a múzeum állandó tárgyai közé épül be, mint egy kortárs kiegészítése a hagyományos tűzoltó tárgykultúrának. 

A bonyhádi helyszínen a kiállítás nem egy tárggyal, hanem egy speciális foglalkozás, szakma egész tárgymezőjével kerül kapcsolatba. Az új helyszínen a székkészítés és a paraszti háztartások hétköznapi tárgy használatának és készítésének rítusai, mágiái köré szerveződik. Egyik kiemelt szereplője a kiállításnak a múzeum egyik lucaszéke lesz. Ugyan a lucaszék is egy átlagos sámlinak tűnik mind a hétköznapokban, mind a kiállításon, de valójában használójának varázs kerül hatalmába. Persze ezért a tudásért elégetik. Vigyázat tűzveszélyes!

A Néprajzi Múzeum Madok-programjának kiállításaként egy utaztatható, módosítható, mozgatható kiállítás létrehozása volt a célunk az építészekkel közösen, amit minden egyes fogadó intézmény és közössége közösen gondolkodva, kollaboráción keresztül átírhat.

A kiállítás a gyűjteményi tárgyak és a kortárs átiratok között teremt kapcsolatot, párbeszédet, kreatív gondolati teret. A kiállítótérben együtt megjelenő kortárs designtárgyak és gyűjteményi műtárgyak összeolvashatóak. Minden szék egy külön karakter, egy-egy vezérgondolat hordozója. A legfontosabb, hogy párbeszédben állnak egymással: kérdeznek, felelnek, rámutatnak, replikáznak. A múzeumi tárgyak válogatása a parasztháztartások presztízsbútorától egészen a szükségbútorig terjed. Jól megfér egymás mellett a műanyag kertiszék, és a gyűjtemény egyik legöregebb tárgya, egy 1714-ben készült fa karosszék ugyanúgy, mint egy lókoponya, vagy egy gondosan kivitelezett, művészi ambícióval faragott támlásszék.

A kiállítás alapgondolata: az átírás valójában átrajzolás volt. Az építészek szabadkézi rajzaikból készültek a tervek, majd ezekből a műhelyükből kerültek ki a kézzel készített székek. A szabad kéz munkái ezek, ami elfárad a terheléstől és mozgástól, ami aszimmetrikus sormintát rajzol, ami hibázik, és ami pontatlan. A saját készítésű tárgyaknak a paraszti háztartásokban sokszor mindennapi, de néha ünnepi és kitüntetett szerep jutott. Ezeket a tárgyakat használatuk, használójuk és legfőképp készítőjük teszi értékessé. Még abban az esetben is, ha ők ismeretlenek maradnak a tudomány és művészet számára. A tárgykészítésnek ez a módja nem tervrajzok pontos követésén, minden részletet kidolgozó tervezésen, hanem kézügyességen, mesterségbeli tudáson, a szükségen, illetve egy remek ötlet által irányított kreativitáson alapul, amelyről a kiállítás az új és gyűjteményi tárgyak mentén próbál mesélni.
 

Impresszum

Koncepció, tervezés és kivitelezés:
Architecture Uncomfortable Workshop/ AU Műhely (Szederkényi Lukács és Ghyczy Dénes Emil)

Kurátor: Zsoldos Anna és Molnár Tamás (Néprajzi Múzeum)

Projektfelelős: Frazon Zsófia

Grafika: Hoffmann Tamás Boldizsár

http://auworkshop.com/
https://neprajz.hu/madok
Főoldal - Völgységi Múzeum (volgysegi-muzeum.hu)