Felrajzolt könyvek VIII.: Juló és Dotya - a Galga mentén

„Voltak olyan pillanatok, amikor azt gondoltam, hogy Istenem, hová tettem az eszem, mit fogok én ilyen nagy területre rajzolni? Még édesapámnak is az volt a hozzászólása: »Julikám, sok szegény embernek jó lett volna 50 négyzetméter krumpliföldnek is.«”

(Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa. Második, bővített kiadás. Szentendre: Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. 1983. /Studia Comitatensia 12./)

Vankóné Dudás Júliát (Julót) hasonló gondolatok foglalkoztatták 1967-ben, amikor felkérték egy ötven négyzetméteres felület rajzzal díszítésére, mint Poór Dorottyát (Dotyát) 2026-ban, amikor a Néprajzi Múzeum gyűjteményi állandó kiállításának képes albumát választotta a múzeum könyvesboltja melletti falra készülő rajzához. Mi rajzolható fel egy ekkora, táblafestékkel lekent falra? Hogyan ragadható meg az eltűnő kultúra? Valamiképp úgy, ahogyan maga az állandó kiállítás is teszi: a jelenkor felől közelítve.

Vankóné Dudás Júlia az etnográfiai jelent rögzítette – gyakran külső felkérésre, mondvacsinált módon –, hogy a néprajztudós Bátky Zsigmond féle meghatározás szerint megörökítse a néphiedelmeket és babonákat. Nem egyszer fordult elő, hogy Juló felett már kislány korában egy néprajzkutató állt, aki „tollba mondta”, mit dokumentáljon, de maga is találkozott azokkal a népszokásokkal, amelyeket lerajzolt. Poór Dorottya a 21. században szintén a hétköznapokra fókuszál: képregényeiben a mindennapi történések megfigyelése és rögzítése válik központi gesztussá. A Néprajzi Múzeum új gyűjteményi kiállításának katalógusát kezébe véve azon töprengett: hogyan ragadható meg a múzeum több mint 150 éves történetében mérföldkőnek számító tárlat képes albuma?

A Galga menti kultúra vizuálisan gazdag világát, a népművészet örökségét őrzik Vankóné Dudás Juló rajzai, amelyek mai szemmel akár képregényformátumba is illeszthetők. Szereplőinek feje felett feliratok futnak, gondolataik szövegbuborékok nélkül, mégis egyértelműen jelennek meg. A Palócföld festője mindvégig hű maradt azokhoz a hagyományokhoz, amelyek meg- és átmentésére vállalkozott. Falusi életképei, a halotti tor vagy éppen a lakodalom jelenetei az „utolsó előtti pillanatot” rögzítik: egy gyorsan változó világ határhelyzeteit. A hatvanas évekre a Galga menti településeken is átalakultak a mindennapok: a kukoricát már nem kézzel törik, nem fosztják otthon, esténként nem szól a citera, nem gyűlnek össze az emberek énekelni – mára ezek a hangok Juló rajzaiban élnek tovább. Művei az állandó kiállítás két tematikus egységében is láthatók: a Múzeumgalaxisban és a Népművészetben, nem puszta illusztrációként, hanem a múzeumi gyűjtemény terepkutatásának fontos megállójaként.

S hol találkozna ez a két tekintet, ha nem a hétköznapiság élményén keresztül? A faluban betöltött „történetmesélő” szerep – az írás, az éneklés, a közösségvezetés – Poór Dorottya számára is ismerős művészpozíció. Képregényeiben, különösen a boszorkányság témái kapcsán, gyakran veszi fel a megfigyelő és dokumentáló szerepét, saját közösségének hétköznapi jeleneteit rögzítve. Juló művészetéből inspirálódva Poór is saját közege felé fordul: az eltűnés előtti pillanatot keresi. Végső soron Dotyát és Julót – bár közel hetven év választja el őket – ugyanaz foglalkoztatja: a változó közösség, a népművészet lenyomata a mindennapokban, és azok az emberek, akik még emlékeznek a régiekre.

Poór Dorottya (1992, Szolnok) képzőművész, naplószerű, társadalomkritikus, önéletrajzi-fikciós képregények szerzője. Három képregénye jelent meg önálló kiadványként; a Bébi 2023-ban a Hurrikan Press kiadásában, a Witches 2024-ben, a More Witches 2025-ben a Bp Zines kiadásában. Művészeti gyakorlatában meghatározóak a részvételen alapuló művészeti projektek és a művészetpedagógia, 2022 óta egy kísérletező, felnőtteknek szóló rajzszakkört és közösséget szervez, Rajzszakkör Dotyával néven.

A Felrajzolt könyvek sorozat a Néprajzi Múzeum kortárs jelenségekkel foglalkozó MaDok-programjának vizuális kísérleti terepe, amelynek során kortárs alkotók készítenek ideiglenes falrajzokat a könyvesbolt melletti fekete krétafalra, a múzeum kiadványaiból inspirációt merítve.

A falrajzhoz felhasznált kiadvány:
Danó Orsolya, Hajdu Ágnes, Szarvas Zsuzsa: A Néprajzi Múzeum
gyűjteményi kiállítása. Budapest: Néprajzi Múzeum. 2025.

Falrajz: Poór Dorottya

A sorozat ötlete: Gellér Judit

Kurátor: Martincsák Kata

Szervezés: Jákob-Bódi Katalin

Szerkesztés: Szentirmai-Dóra

Fordítás: Lakatos Szilvia

Megnyitó perfromansz: Illés Haibo és Melykó Richárd