Kiállítások

műanyag

2006. április 27. - 2007. február 4., Néprajzi Múzeum

 
"A század asszonya, az nem hanyag, az öltözéke modern műanyag" - búgja "az elszánt módon korszerű nőről" Psota Irén 1959-ben. Modern, mert minden tárgya műanyag, sőt nemcsak harisnyája, szempillája, testi bájai, de minden más is: érzelmei, ideáljai egyaránt.

Magabiztosak vagyunk, mert minden helyettesíthető, pótolható az emberi leleménnyel, így lesz körülöttünk minden mű, az anyagok és a tárgyak. De mindezt cseppnyi kétely, irónia övezi már a dinamikusan előremasírozó "hatvanas" és "hetvenes" években is, mert ijedten látjuk: valóban túl sok minden mű, örömeink, céljaink, eszméink. Ki gondol azonban ma már arra, hogy a modern élet és a műanyag szinte egy és ugyanaz? Pillepalack, tejeszacskó, kerti szék - napjaink tárgyi közhelyei, nyomukban a vészharangot kongatók hadával. Mintha csak a százforintos boltok és a vásári kirakodók kínálata lenne része mindennapi életünknek; de mi lenne, ha egyszerre minden eltűnne a kezünk közül, ami ezeken túl is műanyag? Ekkor jönnénk rá, hogy itt van, megkerülhetetlenül benne, vele élünk, s ezáltal mindmegannyi mai tapasztalatunk részese, kifejezője. Ezt kell - túl a közhelyeken - kicsit jobban értenünk, hogy mai világunkról is többet tudjunk meg. Sokszor mondjuk, hogy mindennapi tárgyi környezetünk éppannyira zűrzavaros, mint lenyűgöző, éppúgy izgalmas, mint nehezen megérthető. A kiállítás azt ajánlja, hogy néhány egyszerű, az etnográfiában honos eszköz segítségével szembesüljünk mai tárgyaink egy nagy halmazával, s ezáltal tárgyainkban testet öltő önmagunkkal.


Koncepció és főrendező: Fejős Zoltán
Rendezők: Frazon Zsófia, Torma László, Turai Tünde
Főmunkatársak: Joó Emese, Vörös Gabriella, Vörös Júlia
Látványterv és grafika: Gerhes Gábor
Falkép: Rácmolnár Sándor
Fogadó klipp: Csáki László, Pálfi Szabolcs
Fotó: Sarnyai Krisztina