A tojás

Idén tavasszal március utolsó napja Húsvét vasárnap. Nagyon korai, pláne, hogy néhány napja még hófalba fúródva tölthettük az éjszakát, ha erre szottyant kedvünk. Most viszont már építhetjük a fészket Húsvétra. A nyúlnak meg a tojásoknak.

Első látásra egyértelmű a kapcsolat a Húsvét és a kindertojás között. Az összetartó formai elem: a tojás alakzat. A tojás alakú csokoládé. És itt véget is ér a kapcsolat. A kindertojás ugyanis nem szezonális termék: minden évszakban kapható. Bár Húsvét előtt megugrik a kereslet.

A kindetojás általános használata valahogy így fest: megveszem, rázogatom, találgatom, mi van benne, kicsomagolom, leeszem a vékony csokiréteget, kinyitom a tojásalakú dobozt, kiszedem belőle a kis "meglepetést" - amit vagy össze kell illeszteni, vagy nem -, és ha kijátszottam magam, akkor beillesztem a gyűjteménybe. Mégegy szamovár - a klasszikus kabarétréfa ismert fordulata szerint.

A 2006-os műanyag-kiállítás személyes tárgytörténeteiben is olvashatunk egy ilyen gyűjteményről: "Az első kindertojásomat valamikor a '80-as évek körül kaphattam, talán születésnapomra, vagy Húsvétra. Bevallom, hogy kisiskolás koromban inkább a kívül tejcsoki, belül fehércsoki burkot részesítettem előnyben, és nem a kapszulában lévő figurát. De mivel ritkán kaptam, a kis miniatűr műanyag csodákat is feltettem a polcomra, és el kezdtem gyűjteni. És csak gyűltek, és gyűltek (...) körülbelül 10 év múlva egy nagyon kedves ismerősömtől 4 hónapon keresztül minden nap kaptam egy kindertojást. Ez adja mai gyűjteményem 99 százalékát" - írja a gyűjtemény tulajdonosa, a Néprajzi Múzeum fotográfusa, Sarnyai Krisztina Plasztik művek kötet, 2006: 158-159. o.). A 2006-ban 149 darabból álló gyűjtemény a műanyag kiállításban látható volt a Felhalmozás, újrahasznosítás című teremben.

Ma átmeneti státusszal rendelkező gyűjtemény: nem került be a múzeum műtárgygyűjteményébe - leginkább a személyes kötődés miatt -, de jelenleg is megtekinthető a múzeum fotólaborjában. A kiállítás előtt egy vitrines szerkényben gyűltek a figurák, a kiállításra készült egy rekeszes plexitartó, a kiállítás bontása után a gyűjtemény és a tartó visszakerült a "helyére". Talán bővülni már nem bővül, talán lassan a személyes kötődés is lazul gyűjtő és gyűjteménye között, és akkor talán a tárgyak, a történet és a dokumentáció is bekerül majd a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe.

De mire jó egy ilyen gyűjtemény? Benne van a fogyasztás, a gyűjtés, a hordalék, a személyes kötődés, a felhalmozás és a kritika. De vajon benne van-e a Húsvét? Igen is, meg nem is. Hiszen kötjük a terméket a Húsvéthoz, ilyenkor még azok is vesznek, akik általában nem. És van benne egy kis meglepetés - ami az ajándékozás ünnepekben elterjedt szokásának is megfelel. És egy különösen problémás tárggyal van dolgunk: hiszen terméknek a csoki is része, de amikor múzeumi műtárgyként tekintünk rá, akkor már csak a kapszula és benne levő kis figura lebeg a szemünk előtt. A csoki mint a csomagolás része felolvad a fogyasztás szenvedélyében. Csak a fotón él a sajátos árukapcsolás. Problémás múzeumi műtárgy, mókás hétköznapi és ünnepi kellék, személyes történettel. Ma már ez is múzeum.

Kinder tojás és figura
polisztirol, polietilén-tereftelát (és csokoládé)
gyártó: Ferrero, Olaszország, 1972-től
a gyűjtemény épülése: 1990-2006
vegyes méret
múzeumban megnézhető kortárs magángyűjtemény
fotó: Sarnyai Krisztina
szöveg: Frazon Zsófia