Néprajzi Múzeum
Budapest 1146, Dózsa György út 35.
Telefon: +36 1 474 2100
E-mail: info@neprajz.hu
A Néprajzi Múzeum előtt elterülő Kossuth Lajos tér tavasz óta összefüggő és átláthatatlan építési terület. Utcai nézetből, látogatói szemmagasságból szinte elképzelhetetlen, hogy a térnek van egy másik oldala: ahol például a Néprajzi Múzeum is áll.
Irodai felülnézetből viszont olyan az egész, mint egy nagy terepasztal: különös, robotszerűen mozgó gépekkel, láthatósági mellényes, sisakos LEGO emberekkel, akik cikáznak, ülnek, állnak, kalapálnak. A terep szinte napról napra változik: a tereptárgyak, a növényzet, a kupacok és a burkolatok körforgásban vannak. Ahogy a klasszikus Cseh Tamás - Bereményi Géza számból is ismerjük: "Mondjuk, én ideteszem, te meg most odaállsz. / Aztán én állok oda, de akkor te meg ideteszed" (Egy bogár) . Na, így megy ez itt is.
A jelenségről és a látványról bárkinek bevillanhat egy építőjáték. Mint például a Der kleine Grossblock-Baumesiter, Typ 3, aminek már a neve is gyönyörű. Apró épületelemek kupaca egy narancssárga papírdobozban: fehér és piros kemény műanyag elemek (fal, padló, plafon, ajtó, ablak, erkély), különböző hosszúságú lukacsos elemek, lágyabb műanyagból, az összeillesztéshez. A doboz fedelén látható panelházat az elemek illesztésével és összepattintásával lehet létrehozni, az egyéni kreativitás és a modell ötvözésével. Egy kis erkély, virágláda, napernyő a tetőteraszra, garázs a ház mellé, ház előtt parkoló autó.
A műanyag elemes panelépítő-játékot Fischer Gitta látogatónk hozta a Néprajzi Múzeumba 2006 telén. A játékhoz szöveget is írt, amelyben a készlet jellemzését követően átvezeti olvasóit a kritika és az irónia terepére is: "A panellakótelepek és a műanyagok divatossá és modernné válása nagyjából egy időszakban zajlott. Ha jól tudom, Magyarországon 1965 körül épültek az első panelházak (akkor még három- vagy négyemeletes formában), és ugyanekkor váltak lakásaink elmaradhatatlan, korszerű, modern kellékeivé a különböző műanyag tárgyak is. Így igazán nem kell sok fantázia ahhoz, hogy megértsük, miként állt össze az egyébként szárnyalóan kreatív keletnémet műanyagipar mérnökeinek fejében a képlet, és hogyan vált az időszak ideális létformája és tökéletes matériája egy építőjátékban valósággá" - írja. A dobozra fényképezett kép és a dobozban található elemekből kirakható térbeli képződmény közötti elgondolkodtató különbségre vonatkozóan is remek észrevételeket tesz: "A kép ugyanis egy olyan világot ábrázolt, amely a valósággal (a doboz tartalmával és az utcával egyaránt) semmiféle kapcsolatot nem mutatott. Hiszen hol (Magyarországon? Kelet-Németországban?) volt egy hatvanas években épülő lakótelepen tetőterasz (napernyővel!)? Hol volt minden második családnak Trabantja? Én még a minden ablakban megjelenő virágládára sem tenném le a nagyesküt. De van itt még egy csemege: mégpedig a pótkocsis traktor. Ezt még ma sem sikerült megfejtenem: mit keres egy modern lakótelepen egy (pláne kettő) pótkocsis traktor? Hiszen ilyen csak állami tulajdonban lehetett. De szerencsére ezek a kérdések gyerekként egyáltalán nem izgattak, a hiányok csupán annyiban érintettek, hogy nem volt napernyő, illetve hiába is szerettem volna, a képen látható kis életjelenetet ebből az egy dobozból nem rakhattam ki." Finoman kezeli a kritikát, a megértés során saját tapasztalatait mozgatja, jó íráskészséggel és kritikusi vénával rendelkező szerző. Arról mesél olvasóinak, hogy életében volt egy kor, amikor a létrehozott képek és a valóság nem mindig volt fedésben. Hogy még egy gyerekjáték esetében is előfordult, hogy a dobozfedőn látható kép nem válhatott valóra a dobozban található elemek felhasználásával. Viszont ezt a különbséget valahogy sosem tettük szóvá. Nem akartuk? Esetleg nem tudtuk? Vagy csupán lényegtelennek gondoltuk?
Irodaablak-nézetből a Kossuth téren tavasz óta folyamatosan készülő új díszlet építését látván nagyon erős lehet bennünk ez az érzés. Hogy miként illeszkedik majd a kép és a valóság? És kijön-e a rendelkezésünkre álló elemekből az a tér, amelyet tavasztól újra birtokba vehetünk?
Eleme építőjáték Polietilén, polisztirol, papír Gyártó: "plaspi" VEB Kombinat Chemisch-technische Erzeugnisse Gotha. DDR "Grossblock-Baumester Typ 3" Az 1960-as évek vége 0,5x1,1x0,6 - 3,5x0,4x7,7 cm (vegyes méret) Néprajzi Múzeum Játék- és szokásgyűjtemény Fotó: Sarnyai Krisztina Szöveg: Frazon Zsófia