A haza tüze

 

1991-ben a Magyar Köztársaság október 23-át nemzeti ünnepnek nyilvánította, mint az 1956. évi forradalom és szabadságharc kezdetének, valamint a Magyar Köztársaság 1989. évi kikiáltásának napját. Az ünnep lehetőséget teremt arra, hogy a nemzetről, az ünnepről, a hazáról, az emlékezésről és a felejtésről gondolkodjunk - használati tárgyak társadalmi terének bemutatásával, muzeológus szemmel.

Októberben a hónap kortárs műtárgya egy műanyag öngyújtó. Egyik oldalán a piros-fehér-zöld nemzeti lobogó a Szent Koronával, a másikon a fehér-piros árpádsávos székely-magyar rovásírás felirattal. A kettő között: vonalkód. A gyújtó fém részen ROYAL felirat. Egyszerű funkció: adj tüzet; egyszerű üzenet: hazaszeretet. Az alkalmazott szimbólumrendszer mégis nehezen kibogozható jelentéssel bír. De mitől egyszerű, mitől különös, miért összetett, mi a felirat, mit jelent ez a tárgy? És mit kezd ezzel ma egy muzeológus?

Aki nem tud rovásírást olvasni, az azt teheti, amit én: utánanéz, a megoldást pedig több, egymástól független forrás összevetésével ellenőrzi. Végül megérti, hogy ez az egyetlen banális fogyasztási eszköz milyen érzékletesen ábrázolja az országot, amelyben élünk. Nézzük a megfejtést!

A négy jelből álló szó hangalakja leginkább ehhez a fogalomhoz konvergál: HAZA. De aki ezt rovásírásra fordította, több hibát is vétett. Az első egy jeltévesztés: Z helyett ZS. HAZSA. (Erről azóta kiderült, hogy pusztán arról van szó, hogy nagybetűs írásmód, és a jel bizony Z.) A második egy iránytévesztés: az A betű ebben a formában nem létezik, csak tükörképként. A harmadik pedig egy koncepcionális tévedés: a rovásírás ugyanis nem a latin betűk irányával egyező, hanem a héberhez hasonlóan: jobbról balra tart. (Erről azóta kiderült, hogy mindkét irányban olvasható.) Akkor mi is a fogalmunk? AZSAH. (Az A betű elírása miatt erre nincs új javaslatom.) No, meg: ROYAL. Hol veszett el a tartalom? A válasz egyszerű: a tudás hiányában. A koncepció csak egy elképzelt ideológiára és az érzelemre támaszkodott, tudás és ismeret nem kapcsolódott hozzá, így jelentésnélkülivé, üressé és értelmetlenné vált.

Pedig a hazaszeretet kifejezése, hétköznapi tárgyakra írása nem újkeletű a populáris kultúrában. Nézzünk egy másik példát!

A szaruból faragott, apró szemű, makkokkal és kossal díszített lánc egy igazi remekmű. Pásztormunka a 19. századból. Készítőjét ma már nem tudjuk azonosítani, de ékszerfunkcióját tekintve az identitás kifejezésének látható eszköze volt. A láncba illesztett szavaknál sem a tagolás, sem az ékezetek elhelyezése nem megoldott. Kicsit olyan, mint egy sms: ekezeteknelkulegyben. De a haza így is haza. ELJENAHAZA. Betűkből kirakott hazaszeretet. Testen hordott érzelem, nyilvános állásfoglalás: a "nemzeti önkép" és a "nemzeti tudat" létrejöttének és megerősödésének időszakából, a kiegyezés utáni Magyarországról.

Az óralánc a paraszti kultúrában a 19. század második felétől vált a férfi öltözék és ékszerkultúra részévé. Alapanyaga leggyakrabban fonott lószőr, faragott csont vagy szaru volt. A lánchoz zsebóra is tartozott: "Férfizsebórát fémből a német parasztok, a svájci németek is már a 19. százas eleje óta viseltek, többnyire láncon, gazdagon díszítve csüngőkkel. A magyarság körében csak a 19. század vége felé jött divatba. A szegény parasztok, különösen a dunántúliak barkácsoltak hasonlót fából, szaruból vagy lószőrből, ha nem vehettek maguknak drága fém óraláncot" - írja Katona Edit viselettel és öltözködéssel foglalkozó néprajzkutató. A hazaszeretet érzése a paraszti kultúrában többféle módon is kifejezésre talált: megjelent népköltési műfajokban, történeti mondákban és tárgyakon. Ugyanekkor vált hangsúlyosabbá a paraszti alkotásokban és a pásztormunkákban a díszítőelemek között a betű és az írott szó. ELJENAHAZA: betűkben tükröződő társadalmi tér.

Az egyik nem azért "jó", mert régi, a másik pedig nem azért "rossz", mert mai. A különbség az ideológia, a koncepció, az érzelem és a mesterségbeli tudás alkalmazásában áll. Az egyik befogad, a másik kirekeszt. Az egyik korszerű (így időtálló - ráadásul óralánc), a másik nem. Ez történik, ha nem értjük meg: hogy MA van. És nem értjük meg, hogy a MA emlékezik, kritikus, befogad, elfogad és gondolkodik. És csak ebben a formában nemzeti, magyar és nép.

Öngyújtó székely-magyar rovásírással "HAZSA"/"AZSAH"
Polipropilén, polisztirol, PVC fólia, krómozott fém
Gyártó: ismeretlen
Forgalmazó: Október 6. utcai éjjelnappali üzlet, 2009 (Gerhes Gábor ajándéka)
8x2,5x1 cm
Néprajzi Múzeum Háztartásgyűjtemény

Óralánc "ELJENAHAZA"
Pásztormunka (kosszarv, faragás)
Dél-Dunántúl, 19. század második fele
Néprajzi Múzeum 74.150.572

Fotó: Sarnyai Krisztina
Szöveg: Frazon Zsófia

KIEGÉSZÍTÉS, JAVÍTÁS: ITT OLVASHATÓ >>>