Az indiánok és a többiek

Kezdjük a történetet egy idézettel: "voltak az indiánok és a cowboyok (minden, ami nem indián, az ilyenkor cowboynak számított)". Az állítás egy nagyon szórakoztató történetből származik: egy közel 2500 darabos műanyagkatona gyűjtemény leírásából.

A tulajdonos - aki ma már ötven éves - a hetvenes évek elején kezdte gyűjteni a katonákat. Eleinte ajándékba kapta, majd maga is vásárolt, gyerekként és fiatal felnőttként egyaránt. A katonákat egy idő után csoportosította, a csoportokat megnevezte, meghatározott időszakonként megszámolta, a gyarapodást feljegyezte, és persze: hatalmas csatákat vívott seregével. "A katonák elnevezését én magam találtam ki, és e szerint válogattam szét különféle dobozokba. Az apró gyalogosokat és lovasokat Dragon teásdobozban, a kis lovasokat cipősdobozban, a közép- és nagy lovasokat és a többi gyalogos katonát nagy kartonpapír dobozban tartottam, és tartom ma is." - írja. (A teljes szöveg a Plasztik művek című kötetben olvasható.) Apró gyalogosok és lovasok, gyalogosok, kis lovasok, középlovasok, nagy lovasok - ezek volt a különféle csoportok megnevezései. "Van néhány római, középkori, légiós és világháborús (első és második egyaránt) katona, de a legnagyobb számban az indiánok és a cowboyok vannak. Az érdekes színű katonák lehettek a vezérek, ezt V betűvel jelöltem a talpukon. Az indián gyalogosok mindenféle fegyvert, kést, tomahawkot, lándzsát, íjat, puskát, pajzsot hordanak, olykor kettőt is. Olyan indiánok is akadnak, amelyek a törzsüknél szétszedhetők két különböző színű darabra. Természetesen varázsló is van, de csak egy." Színes, mütyür, műanyag, mégis módszeresen végiggondolt, halálosan komoly világ.

"Természetesen egy ilyen méretű sereget állandóan számolni kellett. Seregszemlét vagy, ahogy akkor neveztem, mustrát (a szót Bárány Tamás: Rákóczi zászlai című regényéből vettem) évente legalább egyszer tartottam. Ilyenkor felállítottam az összes katonát, és megszámoltam, az eredményt pedig egy franciakockás lapon évről évre lejegyeztem. Amikor a sereg már nem fért el egyszerre a szobában, akkor dobozonként tartottam mustrát. A katonákat ilyenkor két nagy csoportba osztottam: voltak az indiánok és a cowboyok (minden, ami nem indián, az ilyenkor cowboynak számított)." Ebből a leírásból is láthatjuk, hogy a magángyűjtők és a múzeumok ösztönösen alkalmazzák ugyanazt a módszert, ha felelősen és gondoskodással tekintenek tárgyukra. A műanyagkatonák számára doboz volt a menedék, a tárolás helye, de revízióra évről érre szükség van ahhoz, hogy minden a legnagyobb rendben legyen. A műanyagsereg legnagyobb hányada indián. "A csatákban mindig az indiánoknak drukkoltam, és a győztesek is természetesen mindig az indiánok voltak. De azért nem csaltam" - meséli a tulajdonos. Nos, persze. Ez is természetes. Gyűjteményeink egyes részeit mindig egy kicsit jobban szeretjük, mint másokat. És ebben az érzelmi viszonyulásban az esztétikai kategóriáknak olykor semmi szerepe sincs.

A hatvanas-hetvenes években és talán még a nyolcvanasban is Magyarországon a gyerekek, a kamaszok és a fiatalok számára az indiánok világa nem volt ismeretlen. De nyilván ez egy fickókra és vágyakra épített világ volt. A könyvpiac tele volt jobbnál jobb indiános regényekkel, kelet-európaiként Gojko Mitic szerb származású, NDK-ban dolgozó színész által megformált indiánok voltak a legismertebb rézbőrűek, és persze az amerikai indiános western filmek ismerős-ismeretlen szereplői. Ezekben az alkotásokban egy sajátos, "fekete-fehérre" igazított indián-cowboy világ rajzolódott ki a rajongók számára. És melyikünk ne öltözött volna az óvodai farsangon legalább egyszer indiánnak?
A velünk élő indiánoknak (a regényhősöknek és a filmsztároknak) persze alig volt közük a valósághoz és a valós időkhöz, sokkal inkább tükröztek egy, a jó és a rossz örök harcára felépített, moralizáló és duális világot. Ez a kép mégis a koloniális diskurzus része volt: ennek fikcióvá szelídített formája. És ahogy a műanyagsereg tulajdonosa is: mi is leggyakrabban az indiánoknak drukkoltunk, mert gyerekként még fontos volt a morális győzelem és az igazság harca. Ritkán esett szó a történelem valós helyzeteiről, a gyarmatosítás és a népirtás borzalmairól, a betegségről, a küzdelemről, a pusztításról és az éhségről. Pedig a regények és filmek fiktív világa is a harcra és a csatára épült. Csak ott mindig győzött a "jó".

A 2500 darabos műanyaghadsereg is a harcon és a csatán alapult. Mégis egy egész miniatűr múzeumi világ rajzolódott ki mögötte: a gyűjtés, a gyarapodás, a rendszerezés, a megnevezés, a tárolás, a nyilvántartás és persze a bemutatás: a seregszemle és a csata. Egy önálló kis magánmúzeum ez, egy speciális magángyűjtemény, amely utal arra a korszakra, amelyben létrejött, amely őrzi azokat a tapasztalatokat, vágyakat és mentalitásokat, amelyek létrehozták, és egy újabb mustrával könnyedén mozgásba lendítik az emlékezést. Valahogy így: "voltak az indiánok és a cowboyok (minden, ami nem indián, az ilyenkor cowboynak számított)".

Játék katonák
Polisztirol (fröccsöntött)
Gyártó: ismeretlen, Magyarország
Az 1970-es évek elejétől az 1990-es évek elejéig
Frazon István ajándéka
Vegyes méret, 4,2x4,5x2 - 8,8x13,5x3,5 cm
Fotó: Sarnyai Krisztina
Szöveg: Frazon Zsófia