A pécsi szál

 

A fémből és textilből készített különös tárgy nem egy varázskalap a Harry Potterből, hanem egy lámpabúra Pécsről: amit kedvünk szerint lógathatunk fentről lefelé, vagy feszíthetünk alulról felfelé, egy szobában, vagy akár a kertben. Jelen esetben: egy múzeumban. De ahhoz, hogy praktikusan és funkcionálisan használható hétköznapi tárgy legyen, bele kell tenni némi kreativitást, barkácsolást, elektromos vezetéket, foglalatot és egy villanykörtét. A búra csak a keret. Mégis beszédes tárgy. Mesélem.

A lámpabúra újrahasznosított alapanyagokból készült: kerete egy kerékpár kereke, abból is a felni. A küllőlukakból induló, színes szálakból hurkolt, tölcsérformájú forma maga a búra teste, a tárgy lelke: formája, tartalma és esszenciális lényege. A hulladéktextilből horgolt és csomózott textúra olyan sűrű szövésű háló, amely még átereszti a fényt, mégis stabil és tartós formát ölt: bírja a feszítést, ami használatának lényege. Egyszerre: erős, rugalmas, strapabíró, szívós és színes. Ez eddig a forma.

A lámpabúra 2007-ben vásárlással került a Néprajzi Múzeum Háztartásgyűjteményébe (azon belül a Bútorgyűjteménybe) egy újrahasznosítással és mai városi műhelyekkel foglalkozó kutatás során. A búra - egy táskával, egy falvédővel és egy nagyméretű puffal - a Retextil Alapítvány műhelyében készült, Pécsen. A RETEXTIL társadalmi és ökológiai újrahasznosító/recycling program, egyben magyar találmány és védett név. A Retextil know-how a háztartási és ipari textilhulladék (poló, ing, szoknya stb.) újrahasznosításának egyedi módszerén alapul: a használatból kikerült ruhák csíkra vágásával, a csíkok fonallá dolgozásával készül a szál. A tárgyalkotás ezen a szálon, illetve hagyományos textil-technikákon alapul, az alkotó ember energiáira és a kreativitására épül, és egyszerű kézműves eszközökkel dolgozik. Színtiszta etnográfia. Az alapítvány missziója a fenntartható fejlődés, a társadalmi szolidaritás és esélyegyenlőség megteremtése, az alkotók saját fejlődési lehetőségeinek maximalizálásával. Ez tehát a tartalom.

A háló viszont nemcsak a tárgyak textúrájának leírására alkalmas fogalom, hanem az alapítvány misszióját kifejező metafora is. A programban dolgozó emberek számára a munka, a hely és a tárgyalkotás folyamata teremti meg a létükhöz szükséges társadalmi hálót. A hálót, ami létrehozza a formát, a hálót, ami keretet és tartalmat ad, a hálót, ami fenntart. Melyet olyan megváltozott munkaképességű, vagy tartósan munka nélkül élő emberek fonnak, akik számára ez gyakran az egyetlen esély: a hétköznapokhoz, a munkához, a társadalomhoz. Ha jól működik, akkor erős, rugalmas, strapabíró, szívós és színes. Ez a lényeg.

A tárgyak alapja a pécsi szál: amely nemcsak a kreatív olvasók számára érthető kulturális utalás (a Kispál és a Borz Pécsi szál / Szécsi Pál című dalaira a Sika, kasza, léc című 1994-es albumról), hanem a kezdeményezés metaforája is. Ezt erősíti és egyértelműsíti az a body-bag típusú táska, amely "Zsákmányállat" néven fut - ami újracsak egy idézet a Kispál és a Borz azonos című dalára a csapat leghíresebb, Ágy, asztal, tévé (1993) című albumáról. A Retextil és a Kispál és a Borz korszaka összeér egymással: az Alapítvány alapítói és a Kispál frontembere egy időben jártak a Pécsi (akkor: Janus Pannonius) Tudományegyetemre - ahogy a szerző is -, így a kulturális egybecsengések, idézetek és utalások kulturális teret és jelentéshálót szőnek a tárgyak köré. Egy olyan világot, amelyek nélkül mindennapi tárgyaink értelmetlenek, de legalábbis: unalmasak volnának.

Így válik a varázssipka jelentéssel telített, formával, tartalommal és kontextussal bíró, jól olvasható hétköznapi tárggyá. Lámpává. Hálóvá. Majd múzeumi gondolattá.

Lámpa
Műszál, pamutszövet, alumínium (kerékpár felni)
Horgolt, csomózott
Átmérő: 63 cm; M: 1,5 méter
Néprajzi Múzeum Háztartásgyűjtemény/Bútorgyűjtemény Ltsz. 2010.16.2
Vegyes méret, 4,2x4,5x2 - 8,8x13,5x3,5 cm
Fotó: Sarnyai Krisztina
Szöveg: Frazon Zsófia