Banksy a Néprajziban

 

"Ismeretlen eredetű falfestmény maradvány a 21-ik század elejéről; Lelőhely: Budapest, Filatorigát HÉV megálló" - olvasható a Néprajzi Múzeum első emeleti állandó, és az Erdélyen innen - Alföldön túl című időszaki kiállításában.

Minkét helyszínen kartonra applikált faldarab leletek láthatók: az állandó kiállításban a céhes tárgyak mellett a padlón, az Erdélyen innen kiállításban pedig fotónagyítások mellett, a falon. A tárgyfelirat fehér A4-es lapra van nyomtatva, angol-magyar változatban. A faldarabok karton hátterén sablonnak fújt ezüstszínű Banksy tag olvasható, viszont nem az ismert módon: ugyanis Y helyett I-re végződik. BANKSI. Így fest a lelet, indulhat a gondolkodás!

A világ nagy múzeumaiban ismert eljárás a kiállítások hekkelése: amely olyan alkotói gesztus, amely egyszerre a kritika és a reflexió eszköze. Tehát érdemes rá figyelni és megérteni. Ha pedig elég nyitottak vagyunk, akkor szeretni sem nehéz. De mit keres Banksy a Néprajziban? Hol a helye, mi a jelentése a két műnek? Mit kezd mindezzel a Múzeum? És ki BANKSI?

Nem tudjuk pontosan, mikor került a Múzeumba a két 21. századi lelet, de március 5-én már itt volt. Mindkét mű "hagyományos" néprajzi anyagot kiállító tárlaton látható: A magyar nép hagyományos kultúrája ezt már a címében is hordozza; az Erdélyen innen - Alföldön túl című kiállítás pedig egy száz évvel ezelőtti néprajzi kutatás fotóit és tárgykollekcióját dolgozza fel - mai perspektívából. A lelet szó jelentése tehát kritikai olvasatot kap: hiszen az 1991 óta látható állandó kiállítás (mint önmaga emlékműve) mára tudományos leletnek számít; míg az időszaki egy száz évvel ezelőtti kutatás eddig ismeretlen, fel nem dolgozott anyagát teszi láthatóvá. Az állandónál a kritika hétköznapi értelemben érvényesül: egy régi kiállításban járunk, amelyre rárétegződött az idő, ami alól egyre nehezebben ássa ki magát. A második esetben viszont akár tudományos észrevételként is értelmezhetjük a lelet fogalmát: amennyiben a néprajztudomány történeti anyagát ássa elő, és mutatja meg.

Az alkotások álnéven készültek: nem azért, mert nem tudjuk a világ egyik legismertebb street art alkotójának személyazonosságát, és valódi nevét, hanem azért, mert a mi esetünkben az alkotók nem Banksy, hanem BANKSI. Ha nem a világ legismertebb, múzeumokban is kiállító street art művészéről van szó (ami lássuk be: sanszos), és nem csupán egy ügyetlen elírásról (bízzunk benne), akkor a betűcserét tudatos alkotói gesztusnak tekinthetjük. A faldarabkák szépen megmunkáltak, a felületük csiszolt, nem porlik, jól kivehető a textúra, a rétegek: egészen műtárgyszerűek. Ha tárgyként nézzük, formája leginkább pattintott kőre emlékeztet: egyre közelebb érünk a régészethez. Például a nagyvárosi régészet ismert gyakorlatához.

Mi köze van a Filatorigát két fadarabjának a Néprajzi Múzeumhoz, a néprajzi muzeológiához és a néprajztudományhoz? Miért ránk gondoltak? Esz bennünket a kíváncsiság.

De gondoljuk csak át: 2006-ban bekerült a Múzeumba Bakos Gábor elképesztő falfirka fotó-magángyűjteményéből egy tizenöt ezres válogatás: digitális másolatként, helyben használatra, kutatás céljából. 2007-ben a Kortárs ruha-tér-kép című kiállításon látható volt egy deszkás fiú teljes ruhatára, programként pedig egy általuk készített film, ami az utcai firkálásairól szólt. Saját gyakorlatukról. 2011-ben megjelent a MaDok-filmek 1-5. című DVD, rajta Szabó László és Szentmihályi Dániel NÉPRAJZ című filmje a budapesti graffitis és street artos szcénáról. A címet pedig nem mi adtuk. A filmet a Műcsarnokban is vetítették a Banksy - Kijárat az ajándékbolton át című kiállítás kísérőrendezvényén. A MaDok-füzetek sorozat 2010-es EtnoMobil kötetében pedig olvasható egy roppant izgalmas írás a nagyvárosi régészetről Nagy Szilvia, Kovács Budha Tamás és Tábori András szerzőtriótól. A teljes tanulmány ITT olvasható. Tehát a Múzeum viszonya a szcénához nem ördögtől, hanem nagyjából 2006-tól való. A felsorolt szereplők közül pedig bárki lehet az elkövető.

Aki érti, nagyra értékeli a gesztust. Mi pedig dolgozunk rajta, hogy a két alkotás az illegális elhelyezés ellenére 2014 márciusában látható legyen a két kiállításban. Majd írásos javaslat születik a Múzeum gyűjteménygyarapítási bizottsága számára: a javaslat lényege, hogy a két művet helyezzük el a Rajz- és nyomatgyűjteményben. A gyűjteményt gondozó muzeológus egyetértésével.

A Néprajzi Múzeum egy nyitott hely. Ha ezt komolyan vesszük, akkor az ilyen, és ehhez hasonló alkotói gesztusokat nem kriminalizáljuk, hanem igyekszünk megérteni.

Köszönjük BANKSI. Esetleg JANCSI?