Egy fehér műanyag kerti szék

Szegényt már észre sem vesszük. Már az ingerküszöbünket sem éri el látványa, annyira hozzászokott a szemünk. Mindenhol ott van, a balatoni lángosozó bódéja mellett ugyanúgy, mint az V. kerületi pesti bérház utcafronti teraszán, és ilyenen ülnek az olasz nénik a piazza árnyékos szegletén. És sorolhatnám a hétköznapi, banális helyzeteket, ahol feltűnhet egy fehér műanyag kerti szék.

Úgy tűnik, egy univerzális közös pontra érkeztünk, ami egy mindenhol jelenlévő, mégis gyakran észrevétlenül maradó tömeggyártmány. Magyarországon hétköznapi használata a 90-as években terjed el, és ekkor indul hazai gyártása is. A Néprajzi Múzeum gyűjteményében három darab található, három különböző színben. A székek egy német terv átvételével készültek, melyeket a miskolci Műanyagfeldolgozó Rt. gyártott 2005-ben. A Flair Hungary forgalmazta, így flair szék néven terjedt el hazánkban. A múzeumba 2006 folyamán került, közvetlen bolti vásárlással, ezért nincs dokumentált használati kontextusa. Polipropilénből készült, egy anyagból, öntőformába öntött, héjszerkezetre formált karosszszék. A múzeum 2006-os Műanyag című kiállításán volt kiállítva.

A ma is bárhol beszerezhető, eltérő minőségű műanyagból, színben és különböző formában készülő szék megnevezése ugyan kerti szék, de mindennapi használata túlmutat ezen a térbeli megjelölésén. Kinti és benti, utcai és kerti, városi és vidéki.

A Néprajzi Múzeum gyűjteményében rengeteg szék található, köztünk olyanok, amelyekről a legkevésbé gondolnánk, hogy szék. A falusi, paraszti lét bútorai mellett a városi hétköznapok használati tárgyai is helyet kapnak, az 1600-as évektől napjainkig. Megannyi forma és megannyi különböző használat hívta őket életre. Vannak díszesek, festettek, faragottak, hajlítottak, asztalos vagy ács készítette, de van olyan is, amit csak összeütöttek, buheráltak vagy találtak. Van míves gondolkodószék, amin a módosabb paraszti háztartás családfője ült, a hagyományok szerint, akinek monogramja a széktámlán olvasható. De míg a gondolkodószék asztalosműhelyben készült, és a tisztaszoba dísze, addig a zsombékból kihasított szék, amit használója gyors szükségében csak kivájt a földből, vagy lókoponya, amit módosítás nélkül használtak, ugyancsak részei a bútorgyűjteménynek. A paraszti háztartás különböző státuszú és hierarchiájú ülőalkalmatosságot őriz. A székek funkciója mindig a háztartás körüli munkafolyamatokhoz és aktivitásokhoz idomul, ez adja formájukat, befolyásolja az anyaghasználatot és a készítés módját is. A bútorgyűjtemény különböző székei ezekről a különböző logikákról is tudnak mesélni. Van, ami otthon elkészíthető, anyagmaradékokból, újra és újra összerakható és javítható, és van, ami a szakembertől, a mester műhelyéből származó termék. De miként illeszkedhet ebbe a gondolkodásmódba és gyűjteménybe a műanyag kerti szék? Ami egy sorozatgyártott tömegcikk. Milyen szerepet kaphat a sok kézzel készített, egyedi kézjegyű, személyes történetettől és használattól kopott szék között? Mit árul el ez a szék kortárs használata a társadalomról, a fogyasztási szokásokról? Rólunk?

A fehér műanyag kertiszék látszólag minden egyéniséget nélkülöző, homogén alak. Még anyagtalanná is válhat, hiszen felületét olykor fafelületet utánzóvá erezik, fonottá imitálják, és ezer színben pompázhat. Ülhet rajta bárki, és bárhol felbukkanhat a világban. A társadalom szerte-széles horizontján mozog, de mégiscsak a tömegtermeléssel egy olcsón előállítható és beszerezhető tárggyá vált. Anyaghasználatából fakadóan egy limitált életidejű, elhasználódó darab, amit tömegessége, univerzalitása cserélhetővé tesz. Szabadtéri használata mindezt csak fokozza: az eső erodálja és eszi a nap. Kicsit igénytelen is, nem egy becsült és óvott tárgy. A 90-es évektől társunk a mindennapokban, a fogyasztás gyermeke, de nem járt el felette az idő, annak ellenére, hogy anyaga és gyártása egyáltalán nem környezetkímélő. Pechünkre azonban nagyon praktikus, legtöbb formája egymásba stócolható, könnyű és mobil. Ergonomikus kialakítású, karfás, kényelmes. Egyébiránt a paraszti háztartás legnagyobb presztízzsel rendelkező székei voltak a karfás székek, a kényelmes székek. A műanyag kertiszék formáját tekintve tehát leginkább ezekhez hasonló, mégsem presztízstárgy. A mindenhol jelenlévősége leginkább a régi háztartások sámliajival és hokedlijeivel teszi hasonlatossá. De összehasonlítható-e a műanyag kertiszék múzeumi gyűjteményi szomszédaival? Azokkal, melyek egykoron a paraszti háztartás részei voltak?

2022 októberében ez a fehér műanyag kertiszék is látható lesz a Néprajzi Múzeum egy kiállításán, más gyűjteménybeli társa mellett. A készülő kiállítás alkotói az AU Műhely (http://auworkshop.com/) építészei, akik székeket terveznek és építenek a múzeum gyűjteményében található, a paraszti használatból származó székekből inspirálódva és átírva azokat. A tervezés folyamán azonban nemcsak a formai megoldásokra koncentrálnak, hanem a paraszti háztartás folyamatait, belső logikáját is vizsgálják. Mikor beszélünk szükségről, maradékról, feleslegről, kényelemről, szépségről? És mire használjuk egyáltalán a székeket? Hogy megpihenjünk vagy dolgozzunk rajta? Hogy jól látható helyre állítsuk, vagy elrejtsük a szoba sarkában? Vagy, akár ráállva meglássuk róla a boszorkányt?
 

Kertiszék; NM 2021.32.2 Bútorgyűjtemény

Gyártó: Miskolci Műanyagfeldolgozó Rt.

Tervező: P.D.C. Gmbh

Típusnév: Flair Plaisire

Forgalmazó: Flair Hungary

Kép: Saranyai Krisztina

Szöveg: Zsoldos Anna