Miért pont a tojás?

A Néprajzi Múzeum Tojásgyűjteménye közel 4000 darabot őriz. Ezek között fellelhetők a XIX. század végétől a mai napig  a Kárpát-medence minden tájegységéről gyűjtött, a legkülönbözőbb technikákkal készült magyar és nemzetiségi darabok is.
A hímes tojások gyűjtését a múzeum már 1898-ban szorgalmazta, amikor közzétette első felhívását az Ethnographia című folyóiratban. Az ezt követő években egyre több fővárosi és vidéki értelmiségi, elsősorban lelkes tanárok és tanítók, küldtek és ajándékoztak húsvéti tojásokat a Néprajzi Osztálynak. Ebben az időszakban fedezték fel nemcsak a magyar díszítőművészet, hanem a Magyarországon élő nemzetiségek színes és gazdag mintaanyagát. A kutatásban fontos szerep jutott a festett hímes tojásoknak, amelyekhez rengeteg szokás, hiedelem és játék kapcsolódott. A minták tanulmányozása végett és a tojások sérülékenysége miatt a gyűjtők és a néprajzkutatók rajzokban, valamint színes akvarellekben örökítették meg a törékeny tárgyakat.

Miért pont a tojás?
A húsvét elmaradhatatlan étke és tárgyi kelléke a díszített/hímes tojás. Jelkép, szimbólum. Keveredik benne a kereszténység előtti és a keresztény hagyomány, az újjá születő élet, a természet örök körforgása és Jézus sírból való feltámadásának örömhíre.

Miért írott tojás?
A Kárpát-medencében, tőlünk észak, dél és kelet felé található meg hagyományosan a viasszal megírt, majd megfestett, speciális tojásdíszítő eljárás, míg Nyugat-Európában az egyszínnel megfestett tojás a jellemző. Írottnak mondjuk, nem rajzoltnak, mert a viasszal felvitt motívumok valamikor üzeneteket jelentettek: jó egészséget, szerelmi vallomást, elutasítást, védő, oltalmazó kívánságokat. Mára a jelentések elhomályosultak, de azokon a vidékeken, ahol ez élő és nem újjáélesztett hagyományként a gyakorlatban megmaradt (Erdély, Moldva, Felvidék) a tojásíró asszonyok minden mintának ma is tudják a nevét, és jó néhány díszítmény szimbolikus jelentését is.

Miért piros?
A leggyakoribb szín a díszítésben a piros: az élet, az egészség színe. Moldvában úgy tartják, hogy Jézus kiömlött vére színezte pirosra a tojásokat. Ma kiváló anilin festékekbe mártjuk a tojást, régen növényekből készítették a festőlevet, a piros és fekete színt az u.n. festőfából főzték, a sárgát az almafa hajtásából, de leggyakrabban a ma is kedvelt hagymahéját használják a festéshez.

És a története?
Bizony be kell vallani, hogy ennek a technikának a története homályba vész, éppen a tojás sérülékenysége miatt. A kutatók összefüggésbe hozzák azzal a tojástartósító eljárással, hogy az eltarthatóság miatt a tojást viaszba mártották, az befedte a pórusokat, így hosszan tárolható volt. Amit biztosan tudni lehet, az, hogy az i.sz. IV. században már szentelmény volt. Amikor a tudományos érdeklődés a népművészet felé fordult, a XIX. században a 80-90-es évektől kezdték begyűjteni és lerajzolni az akkor virágzó falusi hagyomány tojásdíszítményeit.
                
Mikor kell készíteni?
Hagyományosan a nagyhét alatt készültek a hímesek, leginkább a nagypéntek volt a tojásírás napja. Aki nem tudott készíteni az ügyes kezű tojásíró asszonyoktól vásárolta meg.

Hogyan készül az írott tojás?
A tojásdíszítésnek számtalan technikája van, berzseléses, azaz levél- vagy papírrátétes, karcolt, patkolt, áttört, gyöngyös, pingált/ecsettel festett, matricás, textilrátétes. A legérdekesebb és legtöbb hagyománnyal bíró díszítés azonban az írott, batikolt, azaz viaszlevonásos technikával készül és készült. Alapelve, hogy ahol viasz került a tojásra, ott a festék nem fogja meg. Festés és száradás után a viaszt el kell/lehet távolítani.

Szükség van kifújt, főtt vagy nyers tojásra, írókára (gica, kesice), tojásfestő lére, viaszra. A tartósság miatt legjobb a kifújt tojás.
A kifújás legegyszerűbb módja: a tojás búbján tűvel kell készíteni egy  1,5-2 mm átmérőjű lyukat. Nagyobb injekciós fecskendővel, vastag tűvel (patikában kapható) lefelé fordítva a tojást lassan levegőt kell fecskendezni a tojásba, amíg minden része kifolyik. Ezután vizet fecskendezve bele átmossuk, majd ismét levegőt fújva a mosólevet is kifolyatjuk. Alapos mosás és szárítás után jöhet az írás.
Az íróka könnyen, házilag is elkészíthető (bár kiváló darabokat lehet már kapni). Lágy fémlemezből, sörös dobozból, patikai tubusból, kis levágott sarkú, négyzet alakú lapból kúposfogó segítségével kicsi tölcsért készítünk, melyet jó erősen vékony dróttal rögzítünk egy 12-15 cm-es fadarab hasítékába. Már kész is.

A viaszt melegen kell felvinni a tojásra. Ennek is több technikája van. Vannak vidékek, ahol kis edénykében melegítik fel a viasz (ebben az esetben méhviaszt). Nagyon szépen fog, de állandó figyelmet igényel melegen tartása.
A Néprajzi Múzeumban tartott foglalkozások gyakorlata ennél egyszerűbb, csupán egy égő gyertyára van szükség, ennek viaszába és lángjába mártogatva az írókát felvisszük a mintákat a tojásra. Lényeg, hogy csak a forró viasz fogja be a felületet, ezért folyamatosan mártogatni és melegíteni kell az íróka csövét. Figyelem! A befogó pálcika meggyullad, ha nem vízszintesen tartva, csak a csövecske hegyét tartjuk a lángba. Az írás mindig felnőtt felügyeletet igényel!
    

Milyen mintát írjunk?
A tojások mintakincse archaikus geometriai motívumokat, a reneszánsz és a barokk virágornamentika gazdag keverékét tárja elénk, de a díszítményekbe beépült török hímzések hatását is megfigyelhetjük. Közöttük általánosan elterjedtek a gereblyés, tyúklábas, fenyőágas, cserelapis, barkaágas, búzakalászos motívumok. Jellemző a sokféle virágstilizálás is: a tulipán, a török szegfű, az olaszkorsó, a gránátalma sokféle változata, a különböző levélalakok és pontocskák használata. Egyes vidékeken a tojáshímek között – az évszámok és feliratok mellett – megjelentek olyan jelképek is, mint a magyar címer, a kereszt vagy különböző foglalkozások szimbólumai.

A Kárpát-medencei tojások legtöbbje (kivétel a sárközi és a szerb) hálós vonalakkal osztott tojásokra írt mintájú. A tojás övén széltében és hosszában is érdemes osztóvonalakat felvinni, így könnyű eligazodni a mintában, a vonalak segítenek a szabályosabb rajzolatban is.

Az 1940-es évektől a múzeumban dolgozó rajzolókkal másoltatták le a tojások díszítményeit, melyeket aztán a tárgyleíró kartonokra, vagyis a tárgyak „személyi lapjára” is ráragasztottak a fekete-fehér fényképek mellé. Ezeket a kis akvarelleket Csikós Tóth András (néprajzi illusztrátor), Kanszky Márton (szerzetes tanár), Cs. Sebestyén Károly (rajztanár, etnográfus) készítették.

Ha megírtuk a tojást, jöhet a festés! Kihűlt festéklevet kell használnunk a viaszos technika miatt. Az utolsó munkafázis a viasz eltávolítása. Óvatosan gázlángba, bunzenégő lángjába tartva (a gyertya lángja nem elég meleg és kormoz) a tojás egy-egy részéről egymás után papírkendővel letöröljük a felolvadt viaszt. Villanylapon megmelegített rongy szintén kiváló. Óvatos, figyelmes mozdulatokat igényel, gyerekeknek ezt a munkafázist nem ajánljuk!
Gyerekeknek az olvasztás helyett a felső-Tisza-vidéki technikát javasoljuk: aranyporos vattával bedörzsöljük a megfestett tojást, az aranypor a viaszos mintát fogja beszínezni.
      

A tojásírás nem egyszerű, ahhoz, hogy biztosabb kézzel végezzük, némi gyakorlatra van szükség. Egy-két tojás megírása után nem szabad feladni, minden újabb próbálkozás örömteli tapasztalatot hoz. A magunk készítette húsvéti locsolóajándék vagy csupán dekorációként használt tojás kicsit visszarepít az időben, elmélyít, lelassít, közösségi vagy családi élményt hordoz, az ünnepre való lelki felkészülést segíti elő.

Tojásminta rajzok a Néprajzi Múzeumban
A múzeum archív rajzaiból válogatva a magyar nyelvterület fontosabb tájegységeinek húsvéti tojásmintáit mutatjuk be. A rajzok között szép számmal vannak Felső-Magyarországon, Erdélyben, Torontál megyében valamint Pest megyében gyűjtött anyagok, amelyeket rajztanárok és múzeumi szakemberek dokumentáltak a 20. század elején.
A hímes tojások gyűjtését a múzeum már 1898-ban szorgalmazta, amikor közzétette első felhívását az Ethnographia című folyóiratban. Az ezt követő években egyre több fővárosi és vidéki értelmiségi elsősorban lelkes tanárok és tanítók küldtek, ajándékoztak húsvéti tojásokat a néprajzi osztálynak. Ebben az időszakban fedezték fel nemcsak a magyar díszítőművészet, hanem a Magyarországon élő nemzetiségek színes és gazdag mintaanyagát. A kutatásban fontos szerep jutott a festett hímes tojásoknak, melyekhez rengeteg, szokás, hiedelem és játék kapcsolódik. A minták tanulmányozása végett és a tojások sérülékenysége miatt, a gyűjtők, néprajzkutatók rajzokban és színes akvarellekben örökítették meg a törékeny tárgyakat.
A tojások mintakincse archaikus geometriai motívumokat, reneszánsz és barokk virágornamentika gazdag keverékét tárja elénk, de a díszítményekbe beépült török hímzések hatását is megfigyelhetjük. Közöttük általánosan elterjedtek a gereblyés, tyúklábas, fenyőágas, cserelapis, barkaágas, búzakalászos motívumok. Jellemző a sokféle virágstilizálás is: a tulipán, a török szegfű, az olaszkorsó, a gránátalma sokféle változata, a különböző levélalakok és pontocskák használata. Egyes vidékeken a tojáshímek között – az évszámok és feliratok mellett – megjelentek olyan jelképek is, mint pl. a magyar címer, a kereszt vagy különböző foglalkozások szimbólumai. A tojásfestéshez a festékeket házilag készítették el: a sárgát az almafa hajtásából, a piros és fekete színt az u.n. festőfából főzték, de leggyakrabban a ma is kedvelt hagymahéját használták a festéshez.
A Néprajzi Múzeumban az évek során összegyűlt mintegy két és félezer tojásból ezer darab maradt fönn a különböző háborús károk, a költözködések és egyéb csapások következtében. Az 1940-es évektől a múzeumban dolgozó rajzolókkal másoltatták le a tojások díszítményeit, melyeket aztán a tárgyleíró kartonokra, vagyis a tárgyak „személyi lapjára” is ráragasztottak a fekete-fehér fényképek mellé. Ezeket a kis akvarelleket Csikós Tóth András (néprajzi illusztrátor), Kanszky Márton (szerzetes tanár), Cs. Sebestyén Károly (rajztanár, etnográfus) készítették.
Mára a gyűjtemény ismét több mint 4000 darabot őriz.

Érdemes felfedezni az Etnológiai Archívum online elérhető Rajz- és festménygyűjteményét!

Hímestojások mintáit tartalmazó 44 darab színes tábla, Magyarország különböző vidékeiről, leginkább Erdélyből.

Hímestojások mintáit tartalmazó színes tábla 1.

Hímestojások mintáit tartalmazó színes tábla 2.

Hímestojások mintáit tartalmazó színes tábla 3.