Néprajzi Múzeum
Budapest 1146, Dózsa György út 35.
Telefon: +36 1 474 2100
E-mail: info@neprajz.hu
Rendezte: Bartha Máté, Illés Zsófia Szonja Kutatás: Illés Zsófia Szonja Kamera, vágás: Bartha Máté Hangutómunka: Nagy Botond Hossz: 27 perc
A kanyargó Tiszát övező buja, sötétzöld erdősáv egy különleges világot rejt. A dzsungel-szerű, sűrű növényzet zsebkendő méretű földek és gyümölcsösök, kis, cölöpházas horgásztanyák szabdalják. Az árvizektől védő gát innenső oldalát rendszeresen elönti a Tisza, az itt élő és dolgozó emberek ebben mégsem a nehézséget, hanem az életet hozó víz ajándékát látják. Míg a gát túloldalán fekvő településeket csapadékszegény, forró, aszályos időjárás sújtja, itt a természet gazdagságával találkozhatunk. A Vadvizország c. rövid dokumentumfilm szereplői halászok, horgászok, a vizmegtartás szakértői és talán az utolsó ártéri gazdálkodók, akik ezeken a különleges tájon kalauzolva minket, a Tiszával való együttélésről mesélnek.
Bartha Máté Budapesten élő fotográfus és dokumentumfilm-rendező. Mester fokozatú diplomáit a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia és a Színház és Filmművészeti Egyetem Dokumentumfilm-rendező szakán szerezte. Jelenleg a MOME doktori iskola hallgatója. Fotográfiai tevékenységéért 2018-ban Capa Nagydíjjal, 2019-ben a Louis Roederer Discovery Awarddal, 2024-ben pedig a Les Boutographies fesztivál nagydíjával jutalmazták. SZFE-s, Szél Viszi c. diplomafilmje 2019-ben elnyerte a XVI. Verzió Dokumentumfilm-fesztivál legjobb első- és diákfilm díját. 2020-ban a Spektrum TV-nek rendezett 8 részes dokumentumfilm-sorozatot Duna, az árral szemben címmel. Bartha felmenői a Vadvízország c. filmben bemutatott Nagykörű településről származnak, ahol a nyarakat gyerekkora óta tölti. Illés Zsófia Szonja multidiszciplináris alkotó, ökológiailag elkötelezett művészeti és kutatási projektekkel foglalkozik. Skóciában szerezte mester diplomáját a The Glasgow School of Art ‘Environmental Design’ szakán. Az IASK Környezeti Kutatócsoportjának tagja, illetve a svéd HDK Valand művészeti egyetem film mester szakának külsős oktatója. 2021 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzi doktori kutatását, melynek témája a Közép-tiszai ártéri gazdálkodással kapcsolatos hagyományos ökológiai tudás. Installációs és művészeti projektjei többek között a TATE Britain-ben (2018), az Istanbul Biennalen (2015), és a London Design Week-en (2018) szerepeltek. Illést családi kötelékek fűzik a filmben szereplő közép-tiszai településhez. A téma iránti elkötelezettsége kutató testvérétől ered, aki ártéri gazdálkodóként dolgozott a térségben.
Rendezte: Márton Dorottya Kamera: Márton Dorottya, Elek Judit Sára Helyszíni hangmérnök: Elek Judit Sára Hangutómunka: Trener Péter Vágó: Márton Dorottya Colorist: Eduardo Saravia Hossz: 21 min
A Nők Lapja olvasói leveleit a hétköznapok problémái íratták hétköznapi nőkkel. A leveleket az államszocializmus alatt írták, de kortársaink tolmácsolják. Márton Dorottya a film előkészítésekor egyben kutatómunkát is végzett a Nők Lapja archív számaiban 1950-89 között, melyeket később filmjében tematizál, rávilágítva, hogy ezek a problémák kortalanok. Változott a nők helyzete azóta és mit mond ez a jelenünkről? Az Üzenet a szerkesztőknek egy közösségi film, ahol különböző, hátterű és korú nők kerülnek párbeszédbe: a kommunizmus alatt élt levélírók és kortárs hangjaik. Az olvasói levelek mélyen személyes történeteket mutatnak be, melyben a levélírók a gyerekneveléssel, párkapcsolatokkal, munkavállalással kapcsolatban kérnek tanácsot. A nők láthatatlan napi problémáit mi vagy ki oldja meg? Az állam, az egyéni startégiák, szolidaritás nőtársainkkal vagy a hétköznapi kreativitás?
Márton Dorottya a Színház- és Filmművészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező mester szakán (DokMA) diplomázott. Diákfilmjei a Zsigmond Vilmos Filmfesztiválon (ZSIFF), az Országos Független Filmfesztiválon (MAFSZ) és a Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon voltak láthatók. Dorottya munkássága a dokumentumfilm és a kísérleti film határmezsgyéjén áll, gyakran egyszemélyes stábként forgat, illetve ül a kamera elé, mint szereplő. Munkáiban gyakran absztrakt és diverz elemeket használ (mobil felvétel, fotó, házi videó), melyekkel mélyen személyes témákat dolgoz fel. Hogy is volt? című rövidfilmjét a 21. Verzió Filmfesztiválon vetítették.
Rendezte: Bíró Bálint, Fuchs Máté Vágó: Bíró Bálint, Fuchs Máté Hossz: 20 min
A zöld-sárga a szigszalag színe, amivel az épp szétesőt összetákoljuk, amivel az útközben lerobbant biciklit megragasztjuk. Tele van vele a város, nem is szigszalaggal,inkább azokkal a megoldásokkal amik összekötnek és megtartanak. De kérdéses mennyi ideig is? Az alkotók rövid dokumentumfilmükben olyan budapesti lakosokat keretek fel, akik barkácsolással fejlesztik közvetlen lakókörnyezetüket. Számukra egyaránt érdekes az, aki szükségből és az, aki hobbiból fog szerszámot.A filmesek azt kutatják, hogy milyen belső motivációk, érzelmek, szenvedélyek kapcsolódnak a hétköznapi kreativitás ezen jelenségeihez.
Bíró Bálint dokumentumfilm-rendező és operatőr. Dokumentumfilm rendezőként végzett a Színház és Filmművészeti Egyetem DocNomads képzésén. Tanult az angliai Arts University Bournemouth-on, majd dokumentumfilm-rendezői mesterkurzuson folytatta egyetemi tanulmányait Portugália, Belgium és Magyarország között. Filmjeit olyan filmfesztiválokon vetítették, mint az IDFA, a Szarajevói Filmfesztivál, a FipaDoc Biarritz, az Astra Filmfesztivál, a Camerimage és a Jihlava IDFF. Paczolay Zsófiával együtt alapítója a MOHA Films Collective-nek.
Fuchs Máté dokumentumfilm-rendező és operatőr. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett 2019-ben, majd 2020-ban folytatta DLA tanulmányaival, jelenleg, pedig a salzburgi Mozarteum Egyetem doktori hallgatója. Rendezőként és operatőrként dolgozott különböző filmekben, dokumentumfilmekben és egyéb művészeti projektekben. Alapító tagja a Magyar Dokumentumfilmes Szövetségnek (MADOKE), a FreeSzfe Egyesületnek, valamint a Szendvicsbár közösségi térnek és alkotóközösségének és 2022 óta társkészítője A megtervezett valóság című kulturális magazin műsornak a Tilos Rádión.
Rendezte: Nick Thorpe, Daniel Thorpe Kamera,vágás: Daniel Thorpe Hossz: 26 min
Békeidőben bombázásra kelni, hadianyagból használati tárgyat készíteni a hétköznapok részét jelenette. Nem sokan tudják ugyanis, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park területe megannyi heget őriz. Ezt csak bizonyos perspektívából lehet látni: helyiként vagy a levegőből. A Hortobágy bizonyos részét, amit Nádudvar, Nagyiván, Kunmadaras, Karcag települések vesznek körbe a varsói szerződés országai bomatérként használták egészen a rendszerváltásig. A környékbeliek az otthagyot hadianyagot csencselve, találva, cserélve, de békés célra kezdték el használni. A funkcióját vesztett hadianyag pótolja-e azt a hiányt, amit kezdetben a kommunizmus gazdasága, majd a kapitalizus okoz?
Thorpe Dániel szabadúszó újságíró és videóújságíró. Az Oxfordi Egyetemen tanult orientalisztika szakon, jelenleg Törökországban él és dolgozik. A Poszt-Szovjet országok és a Közel-Kelet kultúrája és politikája érdekli. Cikkei jelennek meg a többek között The Spectator és a Mérce oldalán, készített és vágott videókat a BBC, Radio Free Europe, Middle East Eye vagy a Red Fishnek. Most az Arte-nak dolgozik egy rövid dokumnetumfilmen.
Nick Thorpe a BBC kelet-közép-európai tudósítója és Magyarország-szakértő. 1983 óta Budapesten él és dolgozik. 1986-ban lett a BBC budapesti tudósítója, 1996-ban pedig a műsorszolgáltató közép-európai tudósítója. Újságírói munkája mellett könyveket ír és dokumentumfilmezéssel is foglalkozik. Kezdetben feleségével Weichinger Andreával készített dokumentumfilmeket, majd a Dunáról forgatott egy sorozatot a Spektrumnak, amelyben Duna című könyvét a dolgozta fel.