Madonna-szobor Vitnyédről

 

Decemberi műtárgyunk 1969-ben került a Néprajzi Múzeumba a kisalföldi Vitnyédről. Varga Zsuzsa művészettörténész, a Hagyomány Gyűjtemény kezelője egy parasztház tisztaszobájában látta meg a kopott, de a környezetétől így is elütő nagyméretű Madonnát.

A barokk szobor egykor a vitnyédi katolikus templom liturgikus terében állt. 1955-ben került a templom padlására, onnan hozta el az eladó, Marácz Jánosné édesanyja. "Vételkor az első szobában, az asztal fölötti sarokban állt, világoskék selyemruhában, fehér krepp-papír virágkoszorúval." - jegyezte fel a gyűjtő. A barokk templomi szobor tehát néhány évig egy falusi család házi ájtatosságának tárgyi kollekciójába illeszkedett. Az 1960-as években a rábaközi falvak hagyományos képe és a parasztházak berendezése is gyorsan változott. A szentsarkok, házi oltárok, szakrális együttesek jobbára csak az idős emberek otthonaiban maradtak - még egy ideig - fenn. A feleslegessé vált tárgyak egy része így kerülhetett múzeumi gyűjteményekbe, vagy a jelenségre gyorsan felfigyelő régiségkereskedelembe.

A vitnyédi Madonna sorsa tipikusnak mondható: a 19. század végétől az elhasznált, idejétmúltnak érzett templomi kegytárgyakat gyakran a sekrestyébe, padlásra száműzték, vagy a templom körül szolgálatot tevőknek ajándékozták. A régi olajfestmények és faszobrok értékcsökkenése szorosan összefüggött a kegytárgyipar fellendülésével, sorozattermelésével és az azzal párhuzamosan zajló ízlésváltással. A vitnyédi késő-barokk Keresztelő Szent János fejvétele templom is jelentős átalakításon esett át a századvégen. Az 1899-ben felállított új oltárkép és szószék készítője, Antal Ferenc munkájának ellenértékeként két barokk faszobrot: Lukács evangélista ill. Pieta-ábrázolást is kapott. Később kiderült, hogy korántsem értéktelen faragványokat vitt magával, a két tárgy ma az Esztergomi Keresztény Múzeum kincseit gyarapítja. Így kopott/cserélődött a templom eredeti barokk berendezése, átadva a helyet a korszerűbbnek érzett naturális ábrázolásoknak.

A Madonna dunántúli faragó munkája a 18. század második feléből. Tömör, keményfából faragott, polikróm festésű szobor, voltaképpen relief - hátsó része lapos, falnak támasztható. Köpeny-testét égszínkék alapon domború aranymustra és halványkék, festett indamotívum díszíti. Az egy tömbben ábrázolt, robusztus anya-fiú test ellenpontja a két finoman formált fej, távolba néző tekintet. Mariazelli típusú megfogalmazás, de a vitnyédi Mária bal karjában tartja a gyermeket, és köpenyének vonala is szűkebb, mint az előképé. Sötét, puhafa talapzatát csapolással illesztették a szoborhoz. A megkopott, sérült Madonnát Kutas Eszter restaurálta 1993-ban. A megújult műtárgy a Néprajzi Múzeum Barokk a magyar népművészetben című kiállításán kapott szerepet.

2014-ben az év utolsó hónapjának kiemelt műtárgyaként is kézenfekvő választásnak tűnt. A Madonna-szobor Jézus születésének történetét, régi falusi karácsonyok emlékét idézi. Bár sem fénykép, sem visszaemlékezés nem áll rendelkezésünkre, biztosak lehetünk abban, hogy karácsonyra Máriát és kisdedet a templomban ünnepi ruhába öltöztették, köszöntötték, imával fordultak feléjük. A vitnyédi téli ünnepkör szokásait 1903-ban feljegyző Gróf János kéziratából azt viszont biztosan tudjuk, hogy a faluban szokás volt a karácsonyfa-állítás és az ajándékozás is. Szenteste a családi körben zajló gyertyagyújtás után a falubeli gyerekek házról-házra jártak a Kisjézust köszönteni, amiért almát, diót, pár fillért kaptak. Ezt a verset is többnyire a legkisebbek mondták:

Kisjézus született,
Pólyába betetett
Kível angyalok vígadnak
Dicsőséget kiáltanak
Mennybe kapcsolnak

Ökör és a szamár
Reája lehel már
Fejünk fölött a csillagok,
Örvendeznek az angyalok,
Mennyei karok

Sedlmayr Krisztina

Madonna-szobor
Vitnyéd, 18. század második fele
Leltári szám: 69.92.4

Tárgyfotó: Sarnyai Krisztina

Archív fotó: Gönyey Sándor, 1924, Vitnyéd