Buzuki, a görögök nemzeti hangszere

A Magyarországi Görögök Országos Önkormányzata az elmúlt hetekben nemes felajánlást tett. Az anyaországban élő neves hangszerkészítő művész Panagiotisz Varlasz a meghívásukra 2008–2009-ben már járt hazánkban, s a görögök nemzeti hangszere, a buzuki két példányát adományozta az említett önkormányzat által működtetett Nemzetiségi Zeneiskolának. 

Akkor – többek között a Néprajzi Múzeumban tartott, Görögország arcai című kiállításon – személyesen mutatta be a mesterség technikáját, illetve kisebb szemináriumokon mesélt a hangszerkészítés titkairól. A mester – Lakisz Laftszisz virtuóz zeneművésszel együtt gondolkodva – elkészítette a hangszer újabb, hathúros, virtuóz változatát, az „orfeát” is.

Most pedig szintén ajándékként a Néprajzi Múzeum számára átnyújtja legújabb munkáját, az újkori Görögország egyik szimbólumának számító mesterbuzukit. Panagiotisz Varlasz, valamint Angelidisz Veszilisz, a Magyarországi Görögök Országos Önkormányzatának a görög örökségért felelős alelnöke adták át a hangszert a Néprajzi Múzeum főigazgatójának, Kemecsi Lajosnak az Országház Felsőházi termében rendezett konferencián (Együttélési modellek a Kárpát-medencében. Történelmi tapasztalat és hagyomány: Nemzetiségek integrációja a Kárpát-medencében) 2016. június 9-én.

Panagiotisz Varlasz 1959-ben született, Kefalonia szigetén, Argostoliban.  Gyermekkora óta vonzódott a művészetekhez – mind a zene, mind a képzőművészet nagy hatást gyakorolt rá. Kilencévesen már az Argosztoli Filharmonikus Zenekar tagja volt mint trombitás.  Tizenkét évesen költözött Athénba, tizenhét évesen kezdte a húros hangszerek készítését. Ezzel egy időben klasszikus balettet tanult másfél évig az Állami Balettintézetben, majd az Athéni Kísérleti Balettnél (Piramatiko Baleto Athinon) folytatta a balettozást. Táncolt a Görög Táncszínházban (Elliniko Horodrama), ezt követően pedig a Nemzeti Operában (Liriki Skini). A katonaság évei után megnyitotta első hangszerkészítő műhelyét. Karrierjének első három évét a klasszikus zene-, illetve tánctanulmányai, a hangok, a hangzás kifinomult megjelenítési formái, valamint a fa mint anyag mély tisztelete és szeretete vezette.  Munkásságát a művészetek alapos ismerete, alázattal való megközelítése jellemzi, szem előtt tartva a művészt, az alkotó embert. Ennek köszönhető, hogy korunk híres szólista buzukiművészei keresték őt fel műhelyében, ahol egyénre szabott, a művésszel közösen átgondolt hangszer lett elkészítve, különös tekintettel a művész karakterére, játékstílusára. Néhányan közülük, a teljesség igénye nélkül: Georgiosz Zambetasz, Christosz Nikolopoulosz, Thanaszisz Polykandriotisz, Giorgosz Ntalarasz, Lakisz Laftszisz, Yiannis Moraitisz. Különösen érdekes együttműködés volt Nikosz Mamagkakisz zeneszerzővel: az eredmény egy új, kísérleti hangszer, a talantofono, amely az ókori pandura modern, hathúros változata.

A három húrpáros mesterbuzuki – Panagiotisz Varlasz jelenlegi ajándéka a Néprajzi Múzeum számára – hiánypótló, mivel az Európa-gyűjteményben nem volt hangszer erről a vidékről. A mesterien, aprólékosan kidolgozott hangszer méltán lesz dísze bármely kiállításnak a Néprajzi Múzeumban.

Pálóczy Krisztina