Brácsa – gyufaszálakból

A Néprajzi Múzeum májusi műtárgya egy különleges hangszer. A gyufaszálból készített brácsának gyűjtője és leltározója, Birinyi József az alábbiakat tartotta fontosnak rögzíteni róla: „A készítő elmondása szerint kb. 300 doboz gyufából készült. A gyufaszál brácsát Gagyi Lajos OSZK engedéllyel rendelkező vendéglátós nyugdíjas muzsikus cigány ember készítette 1987-ben (november 28-án szólalt meg először a hangszer). A brácsákat, bőgőt, hegedűt, csellót javító-készítő autodidakta hangszerkészítő, a Nők Lapjában megjelent fotó alapján – amelyen egy lengyel hangszerkészítő volt gyufaszálakból készített hegedűjével – határozta el a gyufaszál brácsa készítését. A hangszerrel zenész társai és a vendégek csodálatára Miskolcon és környékén éttermekben, és lakodalmakon is rendszeresen muzsikált. Kuriózum, egyedi készítésű hangszer. Gyűjtő figyelmét Szuhay Péter hívta fel a tárgyra.”

Gagyi Lajos 1927-ben született Boldván. Édesapja is zenész volt, nagybőgőn játszott, s egyik fia brácsás, másik nagybőgős lett. Lajos a szendrőládi születésű – ugyancsak zenész családból való – Káló Etelkát vette feleségül, s Edelényben telepedtek meg.

Párja azzal büszkélkedett kamráját bemutatva 1992-ben, hogy „mi egyszerre vagyunk tücskök és hangyák; az uram a tücsök, aki muzsikál, én a hangya, hisz télire megtöltöm az éléskamrát”. Egyetlen gyermekük Kálmán, 1954-ben már Edelényben született. A 2011-ben megözvegyült felesége, a Hangácsról ide került Siroki Mária Julianna mesélt napjainkban a családról és apósáról. A meny elbeszélése szerint apósa inkább a Nyírségbe járt muzsikálni, s csak ritkán játszott itteni bandákban. Nyírábrányban több mint két évig élt családjával, de utána is gyakran utazott el hétvégekre Nyírbátorba, Nyíradonyba, hol lakodalomban, hol búcsúban muzsikálni. Miután a Néprajzi Múzeum megvásárolta első remekművét, a rendszeresen használt „kenyérkereső” hangszerét, rögtön hozzálátott egy másolat készítéséhez. Utóbbival néhány évig muzsikált, míg el nem lopták a feje fölül a vonaton, amikor hazafelé tartott egy reggelig elhúzódó lakodalomból. Aztán már nem készített újat, s nem is igen muzsikált. Zenész társai 2005-ben kísérték utolsó útjára.

A hangszerkészítés szenvedélye azonban folytatódott a családban. Az akkori rend szerint Gagyi Kálmán még két éves katonai szolgálatot teljesített, s volt ideje a barkács-szakkörben is megfordulni. Három gyermekük született, elsőnek Lajos látta meg a világot 1972-ben, aki szintén volt sorkatona és barkács-szakkörös (ahol, miként a régi bányászok vagy rabok körében, divatos dolog volt türelem munkával foglalkozni, modellezni, gyufaszálakból Eiffel-tornyot, Halászbástya-részletet építeni), s már korábban is láthatta nagyapját efféle gyufaszálakkal dolgozni. Követte példáját, előbb hegedűt készített Kanadában, ahol „szerencsét próbálni” fordult meg, s hazajőve 2004-ben gitárt is készített. Ez utóbbit korai halálát követően édesanyja őrzi. Eredeti tervét – hogy dédnagyapja és nagyapja nagybőgőjét modellezze le – nem tudta megvalósítani. Két testvére, az Edelényben maradt Sándor Béla és az Angliában élő Róbert azonban már nem követte a nagyapa és a báty példáját.

A brácsa gyűjtői leírása: „Gyufaszálakból a rezonáns esetében 2 rétegben, a hátlemez és az oldalak esetében 3 rétegben készült. A gyufaszálakat enyvvel rögzítették egymáshoz. A nyakat és a fejet jávorfából, a gerendát és a lelket fenyőfából készítették. A 4 hangolókulcs, a fogólap, a láb, a finomhangoló, valamint a húrtartó nyelv gyári készítésűek. A korpusz felülete aranysárga lakkal kezelt. A tető és a hátoldal peremét fekete festékcsíkkal – afféle szegély intarziát utánozva – kihúzták. Az F lyukai szabályosak, a korpusz alakja a normál brácsamérettől szűkebb, a nyak felőli részen enyhén aszimmetrikus. Az oldalak hajlatai a megszokottnál enyhébb ívűek. Hangolása: C-G-D-A. A hátoldal felső részén fekete felirattal nagy nyomtatott betűkkel a gyufa feltalálója nevének rövidítése olvasható: IRINYI.”

Szuhay Péter