Az egzotikus cigány

Az Erkel Színházban látható kamarakiállításunk a 19. század második felének képző- és fotóművészeti alkotásain keresztül kísérli meg rekonstruálni a többségi és "művészi" cigányképet.

„Hanem a vacsorára szomorú kilátás lehetett. A tűz meg lett volna rakva iglice tövisből; – hanem mellette nem volt semmi fazék, csak egy nagy fekete macska ült ott, dorombolva.
– De hát mi lesz itten vacsorára?
– Majd meglátod mindjárt. Héj Szaffi, kelj fel mindjárt, ne szundikálj!
Erre a szóra a nagy fekete macska felkelt, s nagy kurrogva, hízelkedve odament a Cafrinkához, hozzátörülve a hátát.
– Eredj a devlába – kiált rá a Cafrinka, ráhúzva a tenyerével, mire a nagy fekete macska leugrott a tűzhelyről, s befutott a kályhalyukba, s onnan aztán, amint a Cafrinka azt kiáltá: »no mégsem vagy itt?« előbújt, borzas cigányleány képében.
Jónás úrfi meg sem ütődött ezen; az anyjától gyakran hallotta, hogy a boszorkányok el tudják változtatni a leánykáikat macskává, és ismét vissza leánnyá.
A leány arca kormos volt, a szeme álmos volt, a haja buglyos volt, a ruhája rongyos volt. Morgott, nyafogott, mint a nyűgös gyermek, akit álmából felzavarnak, s az ökleivel dörzsölte a szemeit.”

Jókai Mór Cigánybáróként elhíresült, eredetileg Szaffi címen megjelent elbeszélése adta Johann Strauss operájának/operettjének alaptörténetét. A darabban Cafrinkából, a cigány asszonyból Czipra lett, Jónás úrfiból pedig Barinkay Sándor.
A cigány népszerű figurája/témája az irodalomnak s közelebbről a zeneirodalomnak is. Operák, operettek, daljátékok készültek színpadi előadásra, sokszor egy-egy irodalmi mű inspirációjaként. Az eredetileg színpadi műveknek írt darabok egy része aztán filmvásznon is megjelent, sőt, ismerünk olyan alkotást is, amely zenés film sikere után kapott színpadi átiratot. Arra is van példa, hogy regény adaptációját filmesítették meg játék- és rajzfilmben, s ezután készült musical is.
Az alapvetően romantikus és egzotizáló műveket tematikájuk szerint durván két csoportra oszthatjuk. Egyik csoportjukban a cigányok mint vándorló, táborozó, a társadalom egészétől elkülönülten élő emberek jelennek meg: jobbára vadak, titokzatosak, a jóslás és varázslás, a mágia tudói, akik saját törvényeik szerint élnek, így csoportjuknak saját főnöke, „vajdája” van (ahogy a Cigánybáró a cigányok bárója – vajdája – lesz). A másik csoportba a muzsikusok közül kikerülő hősök sorolhatók, akik már nem annyira kiterjedt közösségek képviselői, hanem egyedi, mégis tipikus identitással rendelkező emberek.
Kiállításunk elsősorban az előbbi csoport többségi és „művészi” cigányképét kísérli meg rekonstruálni: a 19. század második felének képző- és fotóművészeti alkotásain keresztül, a színházi plakátok és díszlettervek felelevenítésével, valamint megidézi az ezekkel polemizáló későbbi etnográfiai tárgygyűjtések darabjait.

Kurátor: Szuhay Péter