Egy viaszfejű figura múzeumi története

2018. december

A múzeumok gyűjteményi praxisában gyakran megesik, hogy a raktárrendezés során a muzeológus talál egy tárgyat, amelyről első ránézésre megállapítható, hogy múzeumi élete hosszú és hányattatott volt. Olyan tárgy, amelynek beazonosítása több munkát kíván, mint egy leltári szám leolvasása vagy valamilyen jellegzetes tárgycsoportba sorolás néhány perces gyakorlata. Olyan tárgy, amely fizikailag megrongálódott, deformálódott, külső jegyei sem segítik már az eredeti jelentés, funkció vagy kontextus előcsalogatását. Olyan tárgy, amelyről látszik, hogy sok évet megélt a múzeumban, de sosem találta a helyét. Ilyen tárgy a most szóban forgó különleges viaszfejű figura is.

 

1992-ben került elő az egyik gyűjteményi raktárból. Ruhája szakadozott volt és elpiszkolódott, feje lejárt, viaszból készült nyaka és arca darabokra tört, megkopott. Mindennemű információ híján lévő, de mint érdeklődésre számot tartó tárgyat a felelős muzeológus némi kutatás után megpróbálta meghatározni: egy nápolyi betlehem Mária figurájának vélte. Talált párhuzamokat délolasz betlehemekben, amelyek szereplői hasonló fémcsipkés díszítésű ruhákat és parókát viselnek.
2008-ban a gyűjteményt kezelő következő muzeológus adott neki egy leltári számot, és adalékként hozzátette, hogy a tárgy feltehetően főúri vagy egyházi, kolostori használatból került elő – hivatkozva a gyűjteményben is fellelhető, hasonlóan finoman kidolgozott és ugyanilyen anyagokat (viasz, fémcsipke, selyem) használó kolostormunkákra, mint analógiákra. 2015-ben pedig a Betlehem „nagy dolgok a jászolnál történnek” című kiállítás előkészítő munkálatai során egy harmadik muzeológus és egy restaurátor is megvizsgálta a tárgyat, ami végül áttörést hozott a figura beazonosításában.

Tárgyanalógiák alapján egyértelműen egy bajor betlehemi figuráról beszélünk. Ezen a környéken jellemzőek a tájba helyezett figurális betlehemek, amelyeknek alakjai legtöbbször fából készülnek. Ugyan olasz, francia, cseh és morva területeken is népszerűek a tájba helyezett, figurális betlehemek, viszont a viasz fej egyértelműen a bajor területekre jellemző, ott is inkább a főúri, nemesi vagy egyházi betlehemek esetében. A földrajzi meghatározást megerősítette, a megközelítőleges kormeghatározást lehetővé tette a tárgy restaurálásának eredménye. A baba öltözékének lebontása után feltételezhető, hogy azt egy betlehemek készítésére specializálódott kézműves műhelyben készítették: a figurának két jobb lába van és kezei valószínűleg két külön figuráról származnak vagy azokhoz lettek előkészítve, tehát egy olyan helyen kellett készülnie, ahol több hasonló figurához szükséges alapanyag, végtag is rendelkezésre állt. Törzsének kialakításához olcsó, más munkákból hátramaradt fa, drót és anyagdarabokat használtak, ezt fedték el a gazdagon díszített brokátselyem felső ruházattal. Ilyen műhelyek a 17-18. századtól működtek bajor területeken, viszont az idő előrehaladtával egyre kevésbé volt jellemző a viaszfejű figurák készítése, tehát tárgyunkat a 18. század közepére datáljuk. A bajor származást megerősíti a figura szoknyájának kikeményítésére szolgáló német nyelvű imádságos füzetből kitépett, kézzel írott lap.

További kutatást igényelt a figura szerepének meghatározása. Rengeteg tárgyanalógia áttekintése után nyilvánvalóvá vált, hogy a figura piros ruházata miatt semmi esetre sem lehet Mária. Arca és ruházata (bugyogót takaró palást és szoknya, kötény vagy dalmatika) alapján nehezen eldönthető, hogy férfi vagy női figuráról beszélünk. Ez a nemtelen jelleg és a bajor betlehemek angyalfiguráira jellemző szűkre szabott bársonyruha, római saru és kitárt karok (amelyekben legtöbbször keresztet vagy zászlórudat tartanak) arra utalnak, hogy figuránk egy 18. századi, kisiparos műhelyben készült bajor betlehem angyalfigurája.  

2008.19.1
Betlehemes figura
A tárgyat restaurálta: Tumpek Eta, a fej összeállításában közreműködött: Forgó Erika
A fényképeket készítette: Sarnyai Krisztina és Tumpek Eta

Foster Hannah Daisy