Megjelent a Néprajzi Értesítő századik évfolyama

118 év, száz évfolyam. Egy intézmény létrejötte, formációs folyamatai, a néprajzkutatás története, meghatározó személyiségek és kutatási irányok, tárgy- és gyűjteménytörténet, és sok minden más. Ezeknek mind lenyomata a Néprajzi Értesítő, az Annales Musei Ethnographiae.

1900-ban jelent meg először, kezdetben az Ethnographia folyóirat mellékleteként, majd 1935-től önálló évkönyv formájában. 1900–1916 és 1926–1943 között, majd 1954-től folyamatosan jelent meg, 1917–1925 és 1944–1953 között szünetelt. A szakmai közvélemény az anyagi kultúra tanulmányozásának egyik legfontosabb forrásbázisaként, az ilyen irányú kutatások publikációs helyeként tartja számon. Mindvégig meghatározó szerepe volt a Néprajzi Múzeum tudományos műhellyé válásában, integrálva és az intézményhez kapcsolva az anyagi kultúra és a muzeológia iránt érdeklődő kutatók szakmai tevékenységét. 1900-ban jelent meg az első évfolyam az Ethnographia mellékleteként, Jankó János szerkesztésében, „5 színes, 10 fekete-fehér ábrával, 20 szövegábrával”. Mindenféle bevezető nélkül, Jankó emblematikus tanulmányával, A néprajz Finnországban címmel. A finnországi kapcsolatok, a finn múzeumok megismerése végig meghatározó jelentőségű, vissza-visszatérő példa volt nemcsak a néprajztudomány, hanem konkrétan a Néprajzi Értesítő történetében is.

Az első néhány évben kiegyensúlyozottan volt jelen az egyes számokban a magyar és a nemzetközi anyag bemutatása, például híradás Bíró Lajos kutatóútjairól vagy Festetics Rudolf gróf naplója részleteinek publikál. Megjelentek különböző tárgytípus-ismertetések (nem feltétlenül szorosan a múzeumi anyaghoz kapcsolódóan); gyakoriak voltak az egyes településeket bemutató – általában néprajzi adalékok vagy hasonló címmel megjelenő – komplex néprajzi írások, sokáig hangsúlyosak maradtak a viseletleírások, háztípus-bemutatások, népi építészettel foglalkozó írások, halászati, fizikai antropológiai kutatások beszámolói. A múzeumi anyag szempontjából fontos, hogy rendszeresen foglalkoztak a múzeumi tárgygyarapodások ismertetésével, vidéki múzeumok gyűjteményeivel, expedícióleírásokkal, a könyvtár gyarapodásával. A klasszikus anyagikultúra-kutatáson kívül megjelentek folklór tematikájú tanulmányok is, hangsúlyosan szokásleírások formájában: írások foglalkoztak a turkajárással, farsangi, betlehemi szokásokkal.

1972-ben és 1973-ban a százéves Néprajzi Múzeumot köszöntötték az Értesítő számai két szakmai tanácskozás előadásaiból készült tanulmányokkal, melyek többsége egyáltalán nem foglalkozott a gyűjteményekkel. Hofer Tamás a Néprajzi Múzeum tudományos és muzeológiai kapcsolatairól értekezett, és a gyűjtemények fontosságát hangsúlyozta a kutatás számára: „[…] a gondjainkra bízott tárgygyűjtemények még sok olyan tudományos tanulságot hordoznak, amit az előttünk járó nagyérdemű kutatók nem olvashattak ki belőlük. A társadalomtudományok s a történetírás új eredményei segítségével megszólaltathatók a magyar társadalom alakulásának sajátosságairól, a modern közműveltségünkbe iktatott jelentős népi elemek mivoltáról, arról a magunkkal hordozott történeti örökségről, amit jelenünk megértéséhez, jövőnk tervezéséhez is figyelembe kell venni. Továbbmenően, a paraszti műveltség, paraszti társadalom mozgástörvényeinek feltárására tett erőfeszítések hozzájárulhatnak annak a száz évvel ez előtt romantikus lelkesedéssel előre látott, egyetemes emberi tükörnek új módon való összerakásához is, amelyben az egész emberiség történetében kereshetjük majd saját vonásainkat.”

 

A mostani, századik, jubileumi szám hangsúlyosan gyűjteményközpontú. A Néprajzi Múzeum hamarosan elkészülő új épületében állandó kiállítást/kiállításokat tervez. Az ennek megvalósításához szükséges gyűjteményfeltáró és értelmező, elemző munkákból ad ízelítőt ez a kötet.

 

Szarvas Zsuzsa

 

A teljes tanulmány itt olvasható.

A Néprajzi Értesítő 1900 és 2016 közötti számai innen tölthetők le.