Életünk napjai 1.

Legújabb kisfilmünk betekintést enged a költözését előkészítő Néprajzi Múzeum mindennapi életébe

Az elmúlt években több olyan kisfilmet készített a Múzeum, amely közelebb hozza a zárt ajtók mögött végzett szakmai munka aktualitásait az érdeklődőkhöz. Ez alkalommal találkozhatunk a gyakran monoton munkát végző „hősök” – a gyűjteménykezelők, a műtárgyvédelmi szakemberek, az állomány digitalizálásában közreműködő munkatársak – rutinjaival, és egy különleges történettel is, amely az izgalmas felfedezés lépései mellett valós képet ad a szakemberek együttműködésével felébresztett tárgy múltjáról és jelenéről.

A Néprajzi Múzeum költözési előkészületei sajátos élethelyzetbe hozták a gyűjteményeinket, raktárainkat. Példa nélküli az a lehetőség, hogy a múzeum összes műtárgyát több év alatt ugyan, de egyetlen lélegzetvétellel kézbe vegyük. Az elmúlt években különböző szempontok szerint kellett átnéznünk mindent: a tárgyakat letisztítottuk, lefotóztuk, QR kóddal láttuk el, a restaurátorok raktári csomagolásokat, installálásokat készítettek, több gyűjteményben revíziók, állomány-ellenőrzések is zajlottak. Ennek a nagy volumenű munkának a „mellékterméke”, hogy időnként előkerülnek régen látott, talán elveszettnek hitt dolgok, valamint olyan tárgyak, dokumentumok kerülnek a szemünk elé, amelyekről esetleg nem is tudtunk. Ilyen módon bukkant fel az egyik gyűjtemény nehezen megközelíthető zugából egy vászonra festett, kirgiz jurtát ábrázoló installációs festmény. Egy, a költözés előkészítés munkálatai idején felbukkant, archív fotó segítségével kisebb nyomozás után derült fény arra, hogy ez a festmény a Néprajzi Múzeum egykori állandó tárlatán kiállított kirgiz jurta háttereként szolgált.

A polc tetején összehajtva tárolt vászon rossz állapotban volt. A hajtások miatt a festékréteg sérült, nagy mérete a jelenlegi restaurátor terekben nem tette lehetővé a kiterítését, ezért kellett a díszteremben erre megfelelő helyet kialakítaniuk a restaurátor munkatársaknak. A filmen látható munkálatok bemutatják a mechanikus felületi tisztítást ecseteléssel, restaurátor porszívóval. A cél az volt, hogy megtisztított állapotban nagy átmérőjű hengerre ideiglenesen fel lehessen tekerni addig, amíg a restaurálására sor kerülhet. A feltekerésnél savmentes selyempapírt helyeztek a rétegek közé, hogy a műtárgyfelület ne sérüljön, majd porvédelem céljából egy huzatot készítettek rá mosott, mángorolt pamutvászonból. Természetesen saját QR kódot is kapott az immáron műtárgyként nyilvántartott festmény.