Tatárok és törökök a Néprajzi Múzeumban

A budapesti Néprajzi Múzeum Európa-gyűjteményében mintegy 600 Bulgáriában gyűjtött tárgy található. Ennek több mint fele 2023-ig teljesen adatolatlan volt, mindössze annyit tudtunk róluk, hogy nagyobbrészt tatároktól gyűjtötték őket, és néhány török tárgy van köztük. 2022-2023-ban kezdtük meg ennek a tárgyegyüttesnek a feldolgozását Zatykó Viviennel. 55 db tatár női kendő néven nyilvántartásba vett tárgyról tudtuk, hogy Györffy István gyűjtése. A többi mintegy 300 kendő később, a Keleti Akadémia és a hozzá tartozó Keleti Múzeum megszűnése után, 1926-ban kerültek a Néprajzi Múzeumba, azonban csak jóval később, 1965-68-ban kerültek leltárba, így addigra számos információ elveszett velük kapcsolatban.

Az archívumi adatgyűjtések során került a látóterünkbe 450 fénykép, amelyeket ugyancsak Györffy készített, másfél évtizeddel a tárgyak gyűjtése után. A fotókat is később leltározták be, ugyanakkor, mint a tárgyakat is, és így ugyancsak adatolatlanok maradtak.

Bulgáriai útjaink során (2023, 2024, 2025) szerettük volna tisztázni a gyűjtések körülményeit, történetüket, és hogy a származási közösség tagjai hogyan értelmezik, keretezik ezeket a gyűjteményeket. Szerettük volna, ha a műtárgyak és a fotók a származásuk helyén, tatár és török partnereink hangján is meg tudnának szólalni. Terepmunkánk során az ő elbeszéléseikre fókuszáltunk, amelyekből a tárgyak és fotók történetének egy-egy metszetét rajzolhatjuk meg.  

Kutatásaink során Györffy István motivációit, bulgáriai kutatásait is igyekeztünk feltárni. Györffy érdeklődése a török eredetű népcsoportok iránt személyes indíttatásból fakadt. Györffy a Kunság „fővárosában” Karcagon született, amelynek népi kultúráját markánsan meghatározta a 13. században odatelepített kun népesség. A Duna menti tatár közösségekben és a környező soknemzetiségű területeken igyekezett a magyarországi kun örökség párhuzamait felkutatni, e munka eredményeként számos írása jelent meg a gazdálkodás, állattartás, építkezés, viselet témákban. Ezekben akkurátusan mutatta ki a keleti eredetű elemeket, forrásai pedig nagyrészt a Dobrudzsában és Deliormánban szerzett tapasztalatai voltak.  

Célkitűzéseink között szerepelt, hogy gyűjteményeink valamilyen módon láthatóak, megismerhetőek legyenek a forrásközösségekben is. Ennek első lépése egy vándorkiállítás volt, amelyet a tárgyak és a fotók származási helyén, terepmunkáink helyszínein észak-kelet Bulgária tatár és török közösségek által lakott vidékén Dél-Dobrudzsában és a főleg törökök által lakott Deliormánban szeretnénk bemutatni.

A tablókon ennek a kutatásnak az állomásait, eddigi eredményeit mutatjuk be.  

A vándorkiállítás első állomása Vetovo, ahol ma az egyik legnagyobb tatár közösség él Bulgáriában, és mi is többször jártunk itt. A településen jelentős török közösség is él. A bemutatóhoz egy, a tatárok számára is különleges napot választottunk. Május 18-a egy olyan nap, ami több, a tatárok számára is fontos eseményt, ünnepet egyesít: A Tepreş hagyományosan a tavasz ünneplése volt, amelyet május elején tartottak. Másrészt a május 18-án emlékeznek a Krímből deportált többszázezer tatár emberre, ugyanis az itt élő tatátok ősei a Krímből érkeztek Bulgáriába a 19. század második felében. A deportálások az itt élő családok rokonait is érintették, hiszen a leszármazást most is, ha nem is hetedíziglen, de nagyon akkurátusan számon tartják, a Krímre pedig egyfajta őshazaként tekintenek.

Ez egyesül ma a Tepreş Fesztiválon, amelyet idén 2025. május 16-18-án rendeznek meg.

A kiállítás további helyszínekre is utazik majd, bemutatjuk Ruszéban, Glodzsevoban, Carev brodban, Sumenben, Razgradban, Dobricsban. A további helyszínek egyeztetése folyamatban van.

Paréj Gabriella

muzeológus

Európa-gyűjtemény