Pálóczy Krisztina

Vígan zengjetek, citerák!

2025

 

Bevezető

A citera az egyik legelterjedtebb és legkedveltebb népi hangszer volt egykor a hagyományos magyar közösségek zenei életében. Az újjáéledő népzenei mozgalmaknak és az 1990-es évektől szerveződő népzeneoktatásnak köszönhetően napjainkban ismét virágkorát éli. Zenei foglalkozásokhoz már óvodás kortól szívesen használják, mert könnyű megtanulni rajta játszani, és a vendéghúrok miatt a dallam mellett egyszerű kíséret is megszólal. A Néprajzi Múzeum Hangszergyűjteményében található közel 130 citera az ország számos tájegységéről származik.

A citera a 19. századtól vált népszerűvé a paraszti kultúrában. Egyszerű felépítése miatt ügyes kezű falusi emberek is el tudták készíteni. Házi mulatságok, közösségi munkaalkalmak gyakori kísérője volt. Az 1950-es évek művelődéspolitikája nagy figyelmet szentelt a népi kultúra ápolásának, ezért akkoriban a népzenei előadók, hangszerkészítők kiemelt szerephez jutottak. A művelődés helyi szakirányítói énekes-hangszeres csoportokat, szakköröket hoztak létre, ezek zenei kíséretére az egyik legmegfelelőbb hangszernek a citera bizonyult. Az 1990-es évektől, az alap-, közép-, majd felsőfokú művészetoktatás kiépülésével már nemcsak a helyi hagyományok gondozása volt a cél, hanem a szélesebb körben való terjesztés és a magyar népzene anyagának teljesebb használata. Mind a három korszak más típusú hangszereket, zenei repertoárt és oktatási módszereket alkalmazott. A magyarországi hangszertörténeti kutatások viszonylag későn kezdődtek el. Eleinte tisztázatlan volt, mely tudományág illetékes a hangszerek tanulmányozásában. Viski Károly (1883–1945) etnográfus a folkloristák feladatául határozta meg a hangszeren játszott zene vizsgálatát, míg a hangszerek felépítésének és készítésének kutatását a tárgyi néprajz feladatkörébe utalta. A néprajzkutatók akkor még kizárólag a paraszti életforma kellékeként foglalkoztak a gyűjtött hangszerekkel. A hangszeres népzene kutatásának dallamcentrikus vizsgálatai pedig nem terjedtek ki a hangszerek történetének és regionális elterjedtségének felmérésére. A közgyűjtemények összehasonlító tárgymorfológiai kutatása szintén elmaradt. Az alaposabb megismerés a jelenkor feladata: a hangszerek bemutatásánál figyelembe vesszük organológiai, azaz hangszerismereti jellemzőiket, szerkezeti felépítésüket, hangolásukat, valamit azt elmondjuk, milyen alkalmakon szólaltatták meg őket.

A Vígan zengjetek, citerák! kiállítás katalógusa megvásárolható a webshopban.

Szerző és szerkesztő
Pálóczy Krisztina
Szöveggondozás
Homolya Dávid
Homolya Lilla
Szentirmai Dóra
Grafika, tördelés
DE_FORM
Műtárgyfotók
Garai Edit
Sarnyai Krisztina
Szász Marcell

Nyomdai munkák
Prime Rate Kft.
ISBN 978-615-5682-62-9
© Néprajzi Múzeum
Budapest, 2025

Felelős szerkesztő
dr. Veres Gábor
Felelős kiadó
dr. Kemecsi Lajos
neprajz.hu

JEGYEK