A magyar nép hagyományos kultúrája

 

A 18. század végétől az első világháborúig terjedő időszak anyagát tizenhárom teremben mutatja be. A kiállítás érzékelteti a Kárpát-medence népeinek etnikai és vallási megoszlását, bemutatja a jellemző településformákat, megismerteti a paraszti munka sokrétűségét és változatos eszközkészletét, a parasztság hétköznapi és ünnepi viseletét. A látogató képet kap a népi táplálkozás hagyományairól és társadalmi eltéréseiről. A kézművesség köréből a jellegzetes falusi mesterségek mutatkoznak be: asztalos, kovács, fazekas, posztóműves, szűrszabó, csizmadia, süveges és szűcs. A falu és a város kapcsolatát, találkozási alkalmait a piac és a vásár látványos enteriőrjei tárják a látogatók elé.

A 19. századi lakáskultúra két pólusát szemlélteti a középkori életkörülményeket idéző őrségi "füstös" régi ház, valamint a sárközi gazdagparaszti új ház agyondíszített "tisztaszobája".
A népművészet felvirágzásában meghatározó szerepet játszottak a falusi és mezővárosi kézművesek, akik tömegesen készítették a festett bútorokat, a színes szőtteseket, a hímzett viseleti darabokat, s ezáltal jellegzetes tájstílusokat teremtettek. A legszebb korai népművészeti darabok együtt láthatók a kiállításban.
Az emberi életút bemutatása a paraszti értékrend arányaihoz igazodik, melynek középpontjában a lakodalom állt. A kiállítás életszerűen jeleníti meg a kalotaszentkirályi menyasszonyi kelengyét és a kalotaszegi templomi esküvőt.

A hagyományos népi kultúra szellemi gazdagságát tükrözi a kiállítás utolsó témája: a kalendáriumi ünnepek sora. Az egyházi és a gazdasági év előírásaihoz igazodó népszokások kellékei és látványos jelenetei (a regölés, a farsangi állatalakoskodás, a székely betlehemes játék vagy a karácsonyi asztal) a magyar paraszti műveltség nyugati és keleti elemekből ötvöződött sajátosságait tárják az érdeklődő látogató elé.

Rendező: Selmeczi Kovács Attila