Két kontinens egy lélekben

Felhívjuk kedves látogatóink figyelmét, hogy a tárlat a World Press Photo 2017 kiállítás után, 2017. október 24-től 2017. november 30-ig újból megtekinthető lesz.

Mit mondhat napjaink számára egy huszadik század eleji Kongó-kutató? Torday Emil (1875-1931), aki pályáját Budapesten és Brüsszelben banktisztviselőként kezdte, valószínűleg legmerészebb álmát valósította meg és eredendő kalandvágyát élte ki, amikor 1900-ban állást vállalt Kongóban. Afrika egy életre rányomta bélyegét egész lényére, soha többé nem tudott és nem is akart szabadulni ott szerzett élményeitől: az afrikai emberek szeretetétől, kultúrájuk csodálatától, a megismerés és megértés vágyától. Három, összesen csaknem tíz évet felölelő kongói tartózkodása alatt fokozatosan vált gyarmati tisztviselőből tudományos kutatóvá, harmadik útján a British Museum égisze alatt szervezett tudományos expedíció vezetőjévé.

Világhírnevét az 1907-1909-es expedícióján a Sankuru és a Kasai folyók medencéjében gyűjtött hatalmas néprajzi gyűjteménye, illetve angolul és franciául megjelent tudományos könyvei és cikkei alapozták meg. Utolsó expedíciója után Londonban telepedett le, ott vett részt a tudományos életben Afrika kultúrájának feltárásával és népszerűsítésével.

 

Négyezer tárgyat tartalmazó néprajzi gyűjteményének zömét (kb. 3 000 darabot) tehát a British Museum őrzi, ahol az Afrikát bemutató állandó kiállítási részlegben manapság is közel ötven tárgya látható. A Néprajzi Múzeum büszkélkedhet a második legnagyobb Torday-anyaggal, amelyet a kutató 1909-ben ajándékozott az akkor még a Nemzeti Múzeum kebelében működő Néprajzi Tárnak. Ezen kívül az oxfordi Pitt Rivers museumban (410 db), a bécsi Weltmuseumban (203 db) és a párizsi musée du quai Branly-ban (55 db) találhatók általa gyűjtött és adományozott tárgyak. A Néprajzi Múzeum 2015-ben jelentette meg 462 darabos Torday-gyűjteményének katalógusát, ennek alkalmából készült ez a kamarakiállítás.

A kiállítás a gyűjtemény egyes tárgyait abból a szemszögből mutatja be, hogy Tordayt milyen személyes indíttatások sarkallták megszerzésükre, és milyen történetek fűződnek hozzájuk. Így a hangszerek révén megmutatkozik Torday zeneszeretete, a fegyverek gyűjtése vadászszenvedélyét tükrözi, a busongo művészet páratlan darabjai a szépség iránti vonzódását, a tárgyak csodálatára való képességét példázzák, egyúttal az akkori busongo királlyal kötött barátságának emlékei. A bundáknál gyűjtött és sokféle tárgyat tartalmazó anyaggal ismert magyar Afrika-kutató elődje, Magyar László emléke előtt tisztelgett. Az európai gyöngyökkel díszített maszkok és egy fakapa Tordaynak azt a törekvését mutatják, hogy a helyi kultúrákban elsősorban az eredetit kutatta, és azt igyekezett a gyűjtött tárgyakkal dokumentálni. Egy főnöki pálca története, valamint egyik elcsúszó teherhordójával átélt meglepő esete pedig a véletlenek titokfeltáró szerepére világítanak rá a kutatásban.

A kiállítás Földessy Edina szövegeinek, idézet- és tárgyválogatásának a felhasználásával készült.