Erdélyi tájakon

Balogh Ernő ismeretlen fotográfiái 2002. jan. 18. - 2002. márc. 3.
Balogh Ernő (1882-1969), a későbbi hírneves romániai magyar geológus, egyetemi tanár 120 évvel ezelőtt született Bihar megyében, a Köröskisjenőhöz tartozó Erdőhegyen. Életműve elsősorban a Kárpátmedence földrajzának különböző területeivel foglalkozó természettudósok, oktatók körében ismert.

 

1907 és 1914 között a Kolozsvári Egyetem Ásványföldtani Intézetében tanársegédként dolgozott, majd 1920tól két évtizeden át a természet és földrajz tárgyakat tanította a kolozsvári római katolikus leánygimnáziumban. Egyidejűleg az Erdélyi Múzeum Egyesület természettudományi szakosztályának titkára, majd elnöke, továbbá az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) elnöke, és az egyesület színvonalas folyóiratának az "Erdély"-nek főszerkesztője.

Az 1940-es és 1950-es években a Kolozsvári Tudományegyetem Földtani Tanszékének tanszékvezető tanára volt. Mivel ő is ellenezte a magyar és román egyetem összevonását, 1959ben váratlanul nyugdíjazták. Közel félszáz tudományos közleménye mellett több mint 200 természettudományi ismeretterjesztő cikke jelent meg. Terepjáró munkái és kirándulásai során magával vitt nagyméretű (13x18 cm) fényképezőgépével örökítette meg igényes képeken Erdély tájait, városait, műemlékeit és egyéb érdekességeit. Ezekkel a képekkel több díjat is nyert fotópályázatokon.

Az EKE tagtoborzó útjain jutott el Erdély szinte minden városába, és mutatta be nagyméretű diapozitívjait, gondosan kimunkált feketefehér felvételeit. Ezekkel nem csak nagysikerű előadásait s kedvcsináló írásait illusztrálta, hanem juttatott nagyításokat oktatási segédletként Erdély iskoláiba is. A közönség először láthatja Balogh Ernő közel 200 nagyméretű, ritkaság számba menő fotográfiáját. A felvételek az ismeretlen, számos esetben már eltűnt vagy átalakult erdélyi tájakat és az ott élő embereket is megörökítik. Az anyag ifj. Dr. Balogh Ernő és Magyari Gábor válogatásában kerül bemutatásra.

Rendező: Balázs György és Kriston Vízi József