"Csak igaz varázslók álmai válnak valóra"

 

A múzeumban eltöltött majd három évtized során nemzetközi viszonylatban is jelentős amazóniai gyűjteményt hozott létre. Közel 700 tárggyal gyarapította a kollekciót, és a tárgyak rendkívül alaposan dokumentálásához, gyakorlati használatához fotókat és filmeket is készített. Első gyűjtőútján, 1959-ben a Mato Grosso egy meglehetősen egyszerű tárgykultúrájú csoportját, a nambikuarákat látogatta meg. Figyelme már ekkor kiterjedt a tárgykészítés fázisaira, nyersanyagira, azok megörökítésére. Az 1960-as és 70-es években a venezuelai piaroa indiánoknál végzett terepmunkát. Ekkortól lett aktív támogatója a kutatott népek, csoportok sorsáért felelősség vállaló és a segítségnyújtás lehetőségeit kereső akcióantropológiának. Boglár eszköze ehhez a filmezés lett.

A múzeumból való távozása után, az 1980-90-es években főként Brazíliában, illetve Francia Guyanában végzett antropológiai terepmunkákat. Előtérbe került az amazóniai tollművészet iránti érdeklődése, és a téma nemzetközi szaktekintélyévé vált. Az 1990-es évek második fele óta kutatásait főként a Brazíliába kivándorolt magyarok körében folytatja.

1990-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen vezetésével alakult meg a Kulturális Antropológia Tanszék, amely a magyar etnológusképzés első bázisa lett. Korábban a néprajzi oktatás meglehetősen súlytalan része volt az Európán kívüli népek tanulmányozása, a tanszék megalakulása ezen jelentősen változtatott. Vonzó személyisége és elkötelezettsége sokakat ösztönzött az indiánok kutatására, az 1990-es években 12 diák dolgozott Boglárral együtt terepen.

A magyarországi amerikanisztika legjelentősebb képviselőjének emlékére.