Saaremaa, Muhumaa és Hiiumaa

Az észt szigetvilág néprajzi képe száz évvel ezelőtt - Bán Aladár gyűjteménye 2013. jan. 26. - 2013. máj. 19.
A kiállítás Bán Aladár (1871-1960) műfordító és folklorista észtországi néprajzi gyűjtését mutatja be, pontosan száz évvel a gyűjtés ideje és az első, 1912-es bemutató után. A finn nyelvvel, kultúrával elmélyülten foglalkozó Bán Aladár 1910 után fordult az észt folklór és néprajz felé, az észt népi eposz, a Kalevipoeg fordítása kapcsán több alkalommal is járt Észtországban, ahol jelentős tárgyi anyagot gyűjtött, kifejezetten a Néprajzi Múzeum számára. A múzeum észt néprajzi gyűjteményének megalapozása neki köszönhető.

 

A kiállításon Bán Aladár páratlan gyűjteményének, úti beszámolóinak és írásainak köszönhetően a látogató elé tárul a 20. század eleji Észtország tájainak hagyományos kézművessége és népművészete, változatos textíliái, jellegzetes viseletei, használati tárgyai és ékszerei. Láthatóvá válik az észt szigetvilág összetett néprajzi képe, az egyes szigetek közötti hasonlóságok és különbségek, valamint azok a jellegzetességek, amelyek az észt népművészet egyediségét, sajátosságát adják.



Észtország a századforduló tájékán még nem rendelkezett politikai önállósággal. Az Orosz Birodalom részeként két nagy területi egységből állt: Estlandból és Livlandból, valamint a hozzájuk tartozó szigetekből, melyek közül a legnagyobbak Saaremaa (Ösel), Muhumaa (Moon) és Hiiumaa (Dagő). Bán Aladár elsősorban ezeken a szigeteken, valamint a szárazföldbe ékelődött kis észt néprajzi csoportnál, a szetuknál járt és gyűjtött. A szigetvilágra, csakúgy, mint a szárazföldön lakó szetukra az elzártság, az elszigeteltség volt jellemző. Bán Aladár gyűjtése idején a néprajzkutatás középpontjában az archaikumok vizsgálata állt, ezért ő is elsősorban az archaikusnak tartott, civilizációtól elzárt evangélikusok lakta szigetvilágban és a délkeleti határszélen élő pravoszláv hitű szetuknál gyűjtött és kutatott.



Bán Aladár még a nagy változások előtt rögzítette az elmúlóban lévő észt háziipar és népviselet jellegzetességeit. Világosan látta a társadalmi, politikai mozgásokat, a nemzeti törekvéseket, és mindebben a múltban gyökerező paraszti kultúrának a szerepét. Tudatos koncepcióval összesen 548 tárgyat gyűjtött, amit a Néprajzi Múzeum anyagi támogatása tett lehetővé. A szigetekről származó anyag különösen számottevő, amelynek értékét az észt kutatás is csak most tudatosítja maga számára.



A kiállítás a magyar látogatóknak is a felfedezés élményével szolgál, az ismeretlenül csengő Saaremaa, Muhumaa és Hiiumaa szigeteinek egy évszázaddal ezelőtti képét villantja fel, egyben arra is sarkallja a látogatót, hogy fedezzen fel egy újabb, eddig kevéssé ismert pontot Európa kulturális térképén.

A kiállítás kurátora: Kerezsi Ágnes

 

Tárlatvezetések és az Észt Kulturális Intézet filmvetítései

Beszélő lenkévék, daloló dűnék
Múzeumpedagógia

 

 

Az észt kiállításokhoz kapcsolódóan két új múzeumpedagógiai foglalkozást kínálunk. A kisebbek egy észt népmesén keresztül fedezhetik fel a kötött kesztyűk és kétfejű kanalak titkát, a nagyobbak filmek segítségével tekinthetnek bele a hagyományos és modern észt hétköznapokba.

Egyujjas kesztyű a szerencséhez

Ezzel a címmel jelent meg a Magyar Múzeumok online magazinban Kerezsi Ágnes cikke, mely a jövő hét pénteken nyíló, Bán Aladár elfeledett észt néprajzi gyűjteményét bemutató kiállításunkból ad ízelítőt.

 

 

20 perces oktatási segédanyag a "Daloló dűnék" című, 14-18 éves korosztálynak szóló múzeumpedagógiai órához.
Lehel László és Chätrin Bagala 1991-ben készült felvételeinek felhasználásával készítette Koltay Erika, Krámos Zsolt, Pálóczy Krisztina, Tari János.
Néprajzi Múzeum, 2013.




A kiállítás szakmai beszámolója