Bocskor, csizma, paduka

A Néprajzi Múzeum költözését, útra kelését szimbolizálja a lábbelik kulturális sokszínűségét bemutató tárlat. A különleges anyagban látható ausztrál vérbosszú cipőtől a japán getáig, indiai faszandáltól a gyöngyös hanti női cipőig, sziú mokaszintól a kalocsai mester által készített rózsás női cipőn át a  kínai lótuszcipőig közel háromszáz pár izgalmas lábbeli. A tárlat a Néprajzi Múzeum költözés előtti utolsó időszaki kiállítása a Kossuth Lajos téri műemlékpalotában.

A kiállítás a Néprajzi Múzeum gyűjteményének egy tárgytípusa, a lábbelik példáján mutatja be a néprajzi tárgy idő- és térbeli változatosságát, használatának és jelentéseinek gazdagságát. Kísérletet tesz arra, hogy a  Múzeum Kárpát-medencei és nemzetközi lábbelianyagának jelentős részét, csaknem kétszáz év különféle tárgyait egymás mellé helyezve a merítést együtt értelmezze. Kulturális kalandozásra hív: a magyar vidék, Európa és távoli földrészek reprezentánsainak aprólékos megfigyelésére. A kiállítás nem teljes öltözetek részeként láttatja a lábbeliket – a „viseletkiegészítők” ezúttal főszerephez jutnak. Az anyag nincs időrendi sorba rendezve, és régiók szerint sem illesztették össze. A bevezető három példa – bocskor, csizma, paduka – kibontása és a mezítlábasság terme után a tárgyakat a hétköznapok és ünnepek fogalma köré csoportosították a kurátorok. Éghajlat, földrajzi és épített környezet, életmód, vallás, társadalmi nem, életkor kategóriái tagolják tovább az anyagot.

Valamennyi bemutatott lábbeli kézművestermék, otthon vagy cipész, csizmadia által készített darab. Többségüket kisebb közösségekben, falvakban használták, de a magyar és a nemzetközi anyagban is akadnak nagyvárosi példák. A gazdag, nagyszámú gyűjtemény lehetőséget nyújt arra, hogy a tárlat az egyes típusokból variációkat is bemutasson.. A sokféle lábbelit a környezethez való alkalmazkodás, adaptáció eszközeként és a különböző kultúrák tárgyi kifejeződéseként szólaltatják meg a szakemberek. Elsősorban az ünnepi lábbeliknél válik fontos szemponttá az általuk hordozott szimbolikus tartalom: a társadalmi rang, a vagyoni helyzet, az életkor, az alkalom. Tükrözve a kollekció arányait, a kiállított tárgyak között is több a női viseletdarab. A divat fogalma a köznépi lábbelik esetében is értelmezhető, az általános normakövetés és a ritkábban tetten érhető egyéni ambíciók, választások példáival.

A kiállítás fényképek, filmek segítségével, de mindvégig a múzeumi tárgyat középpontba állítva beszél a köznépi lábbelik kulturális sokszínűségéről. A rendezési koncepció is ezt segíti: a tárgyak a termek közepén futó tárlókban és a falakon kiemelve láthatók, a kiegészítő információk a termek szélén kerültek elhelyezésre.

A kiállítás címe három különböző típusú lábbelire utal, amelyek egymástól távoli földrajzi helyeket, korszakokat és kultúrákat képviselnek, technikai jellemzőik és funkciójuk is eltérő. A gyűjteményben őrzött tárgyak egy csoportját különlegességük, esztétikai értékük miatt távoli, egykor nehezen megközelíthető régiókban gyűjtötte az érdeklődő utazó. Más tárgyak a muzeológus terepmunkája során, személyes kapcsolatok révén kerültek a múzeumba. A különböző gyűjtési helyzetekből adódóan a tárgyakról különböző ismeretanyaggal rendelkezünk, így a kutatás kiindulópontja és a tárgy megközelítésének módja is nagyon eltérő lehet. A lábbelik megismerésének folyamata, a kutatás maga a muzeológus „kalandozása” távoli és közeli kultúrákban.

A nyitvatartás alatt a múzeum kapcsolódó programokkal, beszélgetésekkel várja az érdeklődőket, és sor kerül a látogatók személyes  - extrém, saját készítésű vagy gyűjtésű, különleges történetet „elbeszélő” - lábbelijeinek bemutatására is.

Kurátorok: Fülöp Hajnalka, Katona Edit, Kerezsi Ágnes, Sedlmayer Krisztina