Néprajzi Múzeum
Budapest 1146, Dózsa György út 35.
Telefon: +36 1 474 2100
E-mail: info@neprajz.hu
Bartha Máté, Illés Szonja Zsófia: Vadvízország, 2024, 27 min
Márton Dorottya: Üzenet a szerkesztőknek, 2024, 21 min
Helyszín: moziterem
Jegyvásárlás
Rendezte: Bartha Máté, Illés Zsófia Szonja Kutatás: Illés Zsófia Szonja Kamera, vágás: Bartha Máté Hangutómunka: Nagy Botond Hossz: 27 perc
A kanyargó Tiszát övező buja, sötétzöld erdősáv egy különleges világot rejt. A dzsungel-szerű, sűrű növényzet zsebkendő méretű földek és gyümölcsösök, kis, cölöpházas horgásztanyák szabdalják. Az árvizektől védő gát innenső oldalát rendszeresen elönti a Tisza, az itt élő és dolgozó emberek ebben mégsem a nehézséget, hanem az életet hozó víz ajándékát látják. Míg a gát túloldalán fekvő településeket csapadékszegény, forró, aszályos időjárás sújtja, itt a természet gazdagságával találkozhatunk. A Vadvizország c. rövid dokumentumfilm szereplői halászok, horgászok, a vizmegtartás szakértői és talán az utolsó ártéri gazdálkodók, akik ezeken a különleges tájon kalauzolva minket, a Tiszával való együttélésről mesélnek.
Bartha Máté Budapesten élő fotográfus és dokumentumfilm-rendező. Mester fokozatú diplomáit a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Fotográfia és a Színház és Filmművészeti Egyetem Dokumentumfilm-rendező szakán szerezte. Jelenleg a MOME doktori iskola hallgatója. Fotográfiai tevékenységéért 2018-ban Capa Nagydíjjal, 2019-ben a Louis Roederer Discovery Awarddal, 2024-ben pedig a Les Boutographies fesztivál nagydíjával jutalmazták. SZFE-s, Szél Viszi c. diplomafilmje 2019-ben elnyerte a XVI. Verzió Dokumentumfilm-fesztivál legjobb első- és diákfilm díját. 2020-ban a Spektrum TV-nek rendezett 8 részes dokumentumfilm-sorozatot Duna, az árral szemben címmel. Bartha felmenői a Vadvízország c. filmben bemutatott Nagykörű településről származnak, ahol a nyarakat gyerekkora óta tölti. Illés Zsófia Szonja multidiszciplináris alkotó, ökológiailag elkötelezett művészeti és kutatási projektekkel foglalkozik. Skóciában szerezte mester diplomáját a The Glasgow School of Art ‘Environmental Design’ szakán. Az IASK Környezeti Kutatócsoportjának tagja, illetve a svéd HDK Valand művészeti egyetem film mester szakának külsős oktatója. 2021 óta a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzi doktori kutatását, melynek témája a Közép-tiszai ártéri gazdálkodással kapcsolatos hagyományos ökológiai tudás. Installációs és művészeti projektjei többek között a TATE Britain-ben (2018), az Istanbul Biennalen (2015), és a London Design Week-en (2018) szerepeltek. Illést családi kötelékek fűzik a filmben szereplő közép-tiszai településhez. A téma iránti elkötelezettsége kutató testvérétől ered, aki ártéri gazdálkodóként dolgozott a térségben.
Rendezte: Márton Dorottya Kamera: Márton Dorottya, Elek Judit Sára Helyszíni hangmérnök: Elek Judit Sára Hangutómunka: Trener Péter Vágó: Márton Dorottya Colorist: Eduardo Saravia Hossz: 21 min
A Nők Lapja olvasói leveleit a hétköznapok problémái íratták hétköznapi nőkkel. A leveleket az államszocializmus alatt írták, de kortársaink tolmácsolják. Márton Dorottya a film előkészítésekor egyben kutatómunkát is végzett a Nők Lapja archív számaiban 1950-89 között, melyeket később filmjében tematizál, rávilágítva, hogy ezek a problémák kortalanok. Változott a nők helyzete azóta és mit mond ez a jelenünkről? Az Üzenet a szerkesztőknek egy közösségi film, ahol különböző, hátterű és korú nők kerülnek párbeszédbe: a kommunizmus alatt élt levélírók és kortárs hangjaik. Az olvasói levelek mélyen személyes történeteket mutatnak be, melyben a levélírók a gyerekneveléssel, párkapcsolatokkal, munkavállalással kapcsolatban kérnek tanácsot. A nők láthatatlan napi problémáit mi vagy ki oldja meg? Az állam, az egyéni startégiák, szolidaritás nőtársainkkal vagy a hétköznapi kreativitás?
Márton Dorottya a Színház- és Filmművészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező mester szakán (DokMA) diplomázott. Diákfilmjei a Zsigmond Vilmos Filmfesztiválon (ZSIFF), az Országos Független Filmfesztiválon (MAFSZ) és a Friss Hús Nemzetközi Rövidfilmfesztiválon voltak láthatók. Dorottya munkássága a dokumentumfilm és a kísérleti film határmezsgyéjén áll, gyakran egyszemélyes stábként forgat, illetve ül a kamera elé, mint szereplő. Munkáiban gyakran absztrakt és diverz elemeket használ (mobil felvétel, fotó, házi videó), melyekkel mélyen személyes témákat dolgoz fel. Hogy is volt? című rövidfilmjét a 21. Verzió Filmfesztiválon vetítették.