100 éve született Kresz Mária

Kresz Mária  ( Berlin, 1919. június 4. - Budapest, 1989. szeptember 1.) néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum egykori munkatársa, születésének századik évfordulójára emlékeztünk 2019-ben.

Amikor a Néprajzi Múzeum raktárában maradt hagyatékát rendeztük, találtunk egy firkapapírt. Leltári számok, egy-egy emlékeztető szó között a lap közepén egy 4x4 szótagos, bekeretezett verset találtunk. Ott a raktárban, a tárgyak között, jöttében-mentében megírta a saját sírversét:

Kresz Mária a magyar néprajz társadalomtörténeti, kézművesipar-történeti, népművészeti kutatásainak egyik kiemelkedő, kivételes személyisége volt. Kivételes volt a család is, melybe beleszületett: nagyapja Kresz Géza orvos volt, aki a Budapesti Önkéntes Mentőegyesületet megszervezte és igazgatta. Szülei – Norah Drewett zongoraművész, és ifjabb Kresz Géza hegedűművész – koruk nemzetközileg ismert, híres zenészeiként járták a világot. Kresz Károly nevű nagybátyját neves pénzügyi szakemberként tartották számon.

Egy nagypolgári viszonylatban is kiemelkedő műveltségű, társadalmilag, kulturálisan kivételesen aktív családban és miliőben nőtt tehát fel. A budapesti egyetemen történelmet, régészetet és néprajzot tanult. A magyar néprajz legnagyobbjai – többek közt Győrffy István, Viski Károly – tanították. Innen eredt a történelmi szemlélete, a nyelvtörténeti érdeklődése az összehasonlító etnográfiai módszer ismerete.

Pályája a falukutató, faluszociológiai, faluszociográfiai mozgalom, a társadalomkutatás felől indult. A szocializáció, a hagyományokba való belenevelődés, a mindennapok rendje, a gyermekek élete és játékai, a viselettörténet foglalkoztatták. Ez a társadalomtörténeti indulás meghatározta nemcsak a korai munkáinak, hanem egész életének kutatói szemléletét is, mely a népi élet megnyilvánulásait egészükben, teljességükben látta és értelmezte.

1943-tól dolgozott a Néprajzi Múzeumban, ott került először kapcsolatba a tárgyakkal, és kezdett foglalkozni a népművészet, valamint a népművészet felfedezésének történetével. Felismerte a 19. század utolsó harmadában megrendezett világkiállítások sorának jelentőségét a gyűjtemények létrejöttében éppúgy, mint a néprajz megszületésében. Olyan tanulmányokat kutatott fel és talált meg, mely a népművészet és a néprajzi muzeológia alapvető fogalmait tisztázta: mi a népművészet, a háziipar, népipar, nemzeti ipar, művészi ipar.

Neve örökre összefonódott a magyar népi fazekasság kutatásával és a Néprajzi Múzeum Kerámiagyűjteményével, ahol 46 évet töltött el. Ezalatt – nemcsak egyedül az ő révén – megháromszorozódott benne a tárgyak száma: 1945-ben kb. 7000 darab, 1990-ben közel 20 000 darab kerámia és üvegedényt őriztek benne. Máig az általa kialakított raktári rend szerint tároljuk a tárgyainkat, mely az azonos formák és méretek szerint, ezeken belül pedig a készítőhelyek földrajzi sorrendje szerint történik.

Ez a rendszerezés segített kidolgozni a formatipológiát és szakterminológiát, melyet Igaz Máriával tettek közzé. Ezzel is megelőzték nemcsak a magyar, de még Európa több országának kerámiakutatását is.

Máig a kerámia a magyar népművészet egyetlen ága, melynek teljes érvényű, részletes szakterminológiája van. 

Ennek különösen a mai digitális világban nagy a jelentősége: kiiktatva a sokféle népi elnevezést azonos formán ugyanazt értjük, ami a keresést nagyban megkönnyíti. Ezt használják a kora-újkoros régészek is.

Kresz Mária nevéhez kötődnek a magyar népi fazekasság kutatásának alapmunkái. Ezekben kitért nemcsak a fazekasközpontok kutatására, hanem technikai ismeretekre, a mesterség munkaszervezeti, társadalmi jellemzőire, kereskedelmi vonatkozásokra, motívum- és stílustörténetre, kézművesipartörténeti aspektusokra, táji tagolódásra, használati alkalmakra, termelékenységre és terméktípusokra. Az 1977-ben megvédett kandidátusi disszertációját a centenárium alkalmából jelenteti meg a Néprajzi Múzeum.