Néprajzi Múzeum
Budapest 1146, Dózsa György út 35.
Telefon: +36 1 474 2100
E-mail: info@neprajz.hu
A Mesterséggyűjtemény a több mint 14 000 tárgyával a múzeum negyedik legnagyobb magyarországi anyagot őrző gyűjteménye. Az alapvető rendezőelv szerint a kézműves-tevékenységek: a céhes mesterségek, annak felbomlását követően a kisiparok valamint a háziipar műhelyfelszerelései, szerszámkészletei kerültek a gyűjteménybe. Az e tevékenységek nyomán létrejött késztermékek a múzeum más kollekcióiban találhatók.
Ez alól csak a fafaragás körének - népművészeti szempontból a 19. század utolsó harmada óta figyelmet érdemlő - azon tárgyai (például guzsalyok, orsók, vetélők, vászonveszítők, mosósulykok, mángorlók, mézeskalács ütőfák, kékfestő nyomódúcok) jelentenek kivételt, melyeket egyben valamilyen háziipari vagy kisipari foglalatosság során használtak. (De már a teknők és melencék, a tálak és kupák a Táplálkozás gyűjteménybe kerültek.) Az 1950-es végén kristályosodott ki az a törekvés, hogy az etnográfusok már komplett műhelyek (műhelyberendezések, felszerelések) dokumentálását és megvásárlását tekintették feladatuknak. Az 1960-as évek során Gáborján Alice gönci, sátoraljaújhelyi, telkibányai és nyíregyházi csizmadia, nagykőrösi tímár és kiskunfélegyházi szűrszabó műhelyt hozott a gyűjteménybe. Gönyey Sándor Sashalmon fésűs, Molnár Mária Beleden kékfestő, majd Pápán, miként Gráfik Imre Pécsen, mézesbábos és gyertyaöntő teljes műhelyt vásárolt meg. Az 1990-es években Horváth Gyula Balassagyarmatról és Budapestről kalapos, Fejér Gábor Makóról asztalos műhelyt hozott a gyűjteménybe, és bekerült egy két és félszázas tárgyszámú kőfaragó műhely is Hála József révén Süttőről. Ha nem is az eddig megismert alapossággal, de bemutatható a kovács, a fazekas, a szitás, a szabó, a csipkeverő, a teknővájó mesterség eszközkészlete is. A mesterséggyűjtemény a különböző szempontokat tartalmazó gyarapítási törekvések ellenére sem fedi le a magyar népi kismesterségek teljes körét. A belső arányok egyenetlenségét az egyes tárgytípusok túlzott reprezentációja mutatja. A száz darabnál többet magukban foglaló tárgycsoportok a teljes kollekció mintegy felét adják: bábsütő minta: 1267, kékfestőminta: 1162, guzsaly: 1026, fésűsminta: 978, csipkeverő fa: 588, orsó: 519, mángorló: 385, sulyok: 310, orsókarika: 156, rokkaszeg: 148, gereben: 130, vászonfeszítő: 102 darab. A mesterséggyűjtemény tudományosan legjobban feldolgozott része a háziipar keretei között űzött szövés-fonás eszközanyaga, a fafaragás népművészeti kiállításokon és albumokban is megjelent tárgy együttesei, valamint a céhes ipar emlékanyaga. A gyűjtemény muzeológusa: Kőszegi Gábor
Kérjük, tekintse meg on-line adatbázisainkat, ahol megtalálja a múzeumunk által digitalizált műtárgyakat, fotókat, rajzokat és archív népzenei felvételeket!
A Technológiagyűjteményhez tartozó egység a népi közlekedés, teherhordás, cipekedés, hír- és jeladás tárgyait foglalja magában. A több mint másfélezer darabot számláló gyűjtemény nagy része a törökbálinti raktárban található. A más tárolási körülményeket igénylő eszközök, szerszámok a múzeum központi épületének tetőterében kialakított modern raktárhelyiségekben kaptak helyet.
A Technológiagyűjteményhez tartozó egység a népi közlekedés, teherhordás, cipekedés, hír- és jeladás tárgyait foglalja magában.
A majdnem ezerkilencszáz darabot számláló gyűjtemény a Néprajzi Múzeum gyűjteményei közül az egyik legérdekesebb kollekció: megtalálhatók itt a nagyobb szekerektől, kocsiktól, szánoktól és ezek változatos alkatrészeitől kezdve az állatok befogásához, illetve megüléséhez használt eszközökön keresztül a terhek háton, vállon, kézben, vagy éppen fejen történő cipeléséhez szükséges tárgyak, kellékek. A gyűjtemény kialakulásakor nagy számban kerültek be egy-egy tárgytípus nagyobb számú változatai. Így például zablák, kengyelek és csatok kerültek a 19-20. század fordulója tájékán a múzeumba főként magánszemélyektől, műgyűjtőktől, akik közül kiemelkedik Csergheö Ervin aszódi főhadnagy és Farkas Sándor szentesi gyógyszerész. Az 1920-as években a a Magyar Fémelosztó Rt. Budapesti raktáraiból lószerszámcsatok, egyedi rézdíszek kerültek a gyűjteménybe. A 20. század második felében Földes László hiánypótló gyűjtéseinek eredményeként kialakult a gyűjteményi csoport mai, egységesebb képe. Ebből az időszakból még kiemelkedik a közel kétszáz darabot számláló és Fél Edit-Hofer Tamás kutatópáros által gyűjtött átányi anyag, amely a közelmúltban került át az önálló egységként megszűnő, de virtuálisan egyben tartható Átány-gyűjteményből. A múzeum sokak érdeklődését felkeltő anyaga az a közel száz darabos nyereg-kollekció, amely a nemzetközi tárgyakkal kiegészülve páratlan tárgycsoportot képvisel. A közlekedésgyűjtemény közelebbi megismerését - annak anyagából fakadóan - nem csak szakembereknek ajánljuk, hanem például a lovassportok kedvelőinek, vagy a fa-, fém és bőrművesség iránt érdeklődőknek is.
A gyűjtemény muzeológusa: Móser Tamás
Földes László: A Közlekedés Gyűjtemény. Néprajzi Értesítő XLIV. 1963. 112-114.
Gráfik Imre: Közlekedésgyűjtemény. In Fejős Zoltán (főszerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2000. 131-148.
Gráfik Imre: A nyereg. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 6. Budapest, 2002; 2012.
Gráfik Imre (szerk.): Nyeregbe! Kiállítási katalógus. Budapest, 2002, 2012.
A Technológiagyűjtemény legkisebb egysége az építkezéssel kapcsolatos tárgyakat öleli fel. A kisebb darabszám - mintegy nyolcszáz tárgy - abból fakad, hogy a Néprajzi Múzeum jellegét tekintve nem őrizhet meg teljes házakat, épületeket. Ezt a funkciót a szabadtéri néprajzi múzeumok töltik be. Mivel a szentendrei Skanzen is a Néprajzi Múzeum keretein belül jött létre, majd lett önálló intézmény, így az ilyen jellegű tárgyak oda kerültek.
A gyűjtemény kialakulását két nagyobb időszakra bonthatjuk. Az első szakaszt a 19-20. század fordulóján bekerült tárgyak körvonalazzák. Ekkor gyűjtötte például Beluleszkó Sándor
és Györffy István a Székelyföldről a nagyközönség által is ismert galambbúgos nagykaput, vagy ebben az időben gyarapodott a gyűjtemény a 19. századot bemutató jellegzetes épülettartozékokkal. Tekintélyes mennyiségben, és igen változatos formákban vannak például fa- és vaszárak, lakatok, kulcsok, oromdíszek. A következő, második nagyobb szakasz az építkezésgyűjtemény történetében az 1950-es évekre esik. Ekkor elsősorban a paraszti élettér egyes elemeit tartották megőrzésre érdemesnek az akkori muzeológusok, gyűjtők. Ennek köszönhetően kerültek be például házilag, illetve falusi mesteremberek által készített ajtók, ablakok, kapuk változatai, díszítő elemek, faragott oszlopok, téglák és gerendák míves példányai, de megtalálhatóak a ház körüli "építmények" is, mint például a kukoricagóré, tyúklétra, vagy a köcsögfa. Ennek az anyagnak a kialakításában jelentős szerepet vállalt - többek között - Molnár Balázs, Molnár Mária, Morvay Judit vagy Erdélyi Zoltán. A gyűjteményben az alföldi település- és építkezéstípust képviselő tárgyak vannak túlnyomó többségben, ami a Fél Edit és Hofer Tamás nevéhez fűződő, 1950-60-as években végzett, nemzetközi viszonylatban is ismert átányi (Heves megye) kutatás eredményeinek köszönhető. A gyűjteményt kiegészíti az a nagyobb mennyiségű fénykép és dokumentum, amit az Etnológiai Archívum őriz.