Textil- és viseletgyűjtemény

Indokolja méreteit az is, hogy a Kárpát-medencében rendkívül változatos az ilyen tárgyak díszítésének technikai megoldása, gazdag a motívumkincse és színvilága, valamint bizonyos tájakon a 20. század végéig fennmaradt és alakult a népi viselet- és lakástextil-kultúra.

A gyűjtemény kialakulása szorosan összefüggött a 19. század második felének a parasztság felé forduló szellemi áramlatával. Így legelső számottevő kollekcióját az 1873-as bécsi világkiállításnak és az 1896-os budapesti millenniumi kiállításnak köszönhette. A gyarapításokat a néprajztudomány egyre sokrétűbbé váló szempontrendszere határozta meg. A történeti szemléletű és népművészeti célzatú gyűjtés mellett a 20. század második felében jelentkező életmódkutatással a parasztság átalakuló környezetének dokumentálására, a nagyobb tárgyegyüttesek, például hozományok megvásárlása révén a teljes élet megragadására is történtek kísérletek. Ezen elképzelések mentén a gyűjtemény arculatát tudományunk legjelesebb képviselői, mint például Jankó János, Bátky Zsigmond, Györffy István, Fél Edit és N. Fülöp Katalin, Balogh Jánosné Horváth Terézia formálták.

A gyűjtemény a történeti Magyarország nemzetiségekre is kiterjedő anyagát foglalja magába, továbbá a magyarság esetében túllép ezen a határon, mert a moldvai csángók és a kivándoroltak textil-és viseletdarabjait is tartalmazza.

A gyűjteményben a falusi, mezővárosi parasztságon, iparosságon és pásztorságon kívül a tágabb értelemben vett köznép, így a városi kispolgárság és értelmiség tárgyi világa is megjelenik. Az utóbbi időben különösen hangsúlyos annak dokumentálása, hogy a népművészet milyen hatást fejtett ki más társadalmi rétegek kultúrájára. Ezért került sor a háziipari mozgalmak termékeinek, a magyaros öltözködés ruhadarabjainak szerzeményezésére is.

A textil- és viseletgyűjtemény tematikailag három fő részből tevődik össze. Az első és az állománya közel felét kitevő egységét a testi ruhadarabok és öltözetegyüttesek képezik. A 20. század második felétől kezdve a muzeológusok erőteljesen törekedtek arra, hogy gyarapításaikkal a népviseletek jelölő funkcióját is érzékeltessék. Így kerültek egyes településekről az életkorral, családi állapottal változó, a jeles alkalmakat az öltözködésben is szemléltető darabok a gyűjteménybe. A második csoport a lakás- és háztartási textíliák köre. Ide tartoznak például a Kárpát medencei lakáskultúrára oly jellemző tisztaszobába elhelyezett vetett ágy textiljei. A harmadik és legkisebb csoportot a gazdasági élettel kapcsolatos textíliák, a ponyvák, zsákok alkotják. A gyűjtemény azonban nem tartalmazza a szóban forgó tárgyak készítésének eszközkészletét.

A kollekció legnagyobb részét tematikus tárgysorozatok, kisebb részét pedig egy-egy konkrét település textil- és viselethagyományát reprezentáló teljes öltözetek és lakástextil-együttesek alkotják.

A későn induló gyarapítások következtében a műtárgyak döntő hányada a 19-20. századból való, kevés a 17-18. századi példány. Az elmúlt évtizedben figyelem fordult napjaink egyes új jelenségeinek, mint például a műszálas textilek és műanyagok térhódításának dokumentálására is. A gyarapodás kezdetétől érvényesülő népművészeti célzatú gyűjtésből fakadóan elsősorban az ünnepélyes alkalmakhoz illő, díszes tárgyakra vetült fény, továbbá olyan jelentős számú műtárgy került a gyűjteménybe, amely csupán töredéke egy ruhadarabnak vagy lakástextíliának, de őrzi annak hímzéssel vagy szőttessel díszített részét.

A gyűjtemény földrajzi és történeti összetétele rendkívül egyenetlen, hiszen gyarapításában mindenkor nagy számban vettek részt magángyűjtők és kereskedők, mégis elmondható, hogy nagy általánosságban és elnagyoltan, de tartalmazza a Kárpát-medence 19-20. századi textil- és viseletkultúrájának legfontosabb típusait. Népszerűsége is ezt bizonyítja, mert tárgyait immár egy évszázadon át nemcsak a tudományos kutatók tanulmányozták haszonnal, de gyakran mutatták be hazai és külföldi néprajzi kiállításokon és kiadványokban, ezenkívül a szélesebb körű ismeretterjesztésnek és oktatásnak is fontos forrásai.
 

A gyűjtemény muzeológusai: Lackner Mónika, Fülöp Hajnalka, Budavári Veronika, Cs. Tóth Gabriella

Feldolgozások:

• Györffy István: A cifraszűr. Magyar népi hímzések. 1. Budapest, 1930. Fél Edit: Régi múzeumi tárgyak megszólaltatása új gyűjtésekkel. Néprajzi Értesítő. XLV. 1963. 81-90.
• Gáborján Alice: Szűrujjasok. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 1. Budapest, Néprajzi Múzeum, 1993.
• Balogh Jánosné Horváth Terézia: Gyűrűk. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 4. Budapest, Néprajzi Múzeum, 1999.
• Katona Edit: Textil-és viseletgyűjtemény. In Fejős Zoltán (főszerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2000. 191-260.
• Gáborján Alice: Cifraszűrök. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 5. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2000.
• N. Fülöp Katalin: Hímzések a parasztház öltözetéből a Kárpát-medencében. Válogatás a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből. Magyar Népművészet 26. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2006.
• Katona Edit: Feliratos tárgyak. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 14. Budapest, Néprajzi Múzeum, 2009. F
• Fülöp Hajnalka, Lackner Mónika, Landgráf Katalin et al.: Nők, szőnyegek, háziipar. Kiállítási katalógus, Budapest, Néprajzi Múzeum, 2012.

Kérjük, tekintse meg on-line adatbázisainkat, ahol megtalálja a múzeumunk által digitalizált műtárgyakat, fotókat, rajzokat és archív népzenei felvételeket!