Elhunyt Selmeczi Kovács Attila néprajzkutató

Mély fajdalommal értesültünk, hogy 2024. július 10-én, 82-ik életévében elhunyt Selmeczi Kovács Attila néprajzkutató, aki 1986 és 1998 között a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese, majd főmuzeológusa volt.

Selmeczi Kovács Attila néprajzkutató szakmai életútjában 1986 fordulópontot jelentett, hiszen ekkortól, 12 éven át, 1998-ig a Néprajzi Múzeum főigazgató helyettese volt, majd nyugdíjba vonulásáig, 2007-ig főmuzeológusa. Elkötelezettségének köszönhetően a múzeumi élet minden fontos területén kiemelkedő teljesítmények kötődnek nevéhez, az új állandó kiállítás megnyitásától, múzeumtudományi kiadványsorozatokon keresztül, a tárgyalapú kutatásokig. Selmeczi Kovács Attila a debreceni egyetem néprajz tanszékén szerezett diplomát, Balassa M. Iván hívására hosszabb ideig dolgozott 1962-től a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, 1979-től kutatóként az MTA Néprajzi Kutatóinézetében. Néprajzi kutatásai, érdeklődése középpontjában a gazdálkodás és földművelés témakörén belül az észak magyarországi csűrös gazdálkodás és az olajos növények termesztésének története állt. Előbbi témából született bölcsészdoktori disszertációja Debrecenben, utóbbiból kandidátusi disszertációja, amelyek könyvalakban is megjelentek. A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban már a gazdálkodás kézi eszközeinek kutatásával is foglalkozott, különös tekintettel a kézimalmokra, amelyek történetéről készített monográfiájával lett az néprajztudomány akadémiai doktora.

A Néprajz Múzeum főigazgató helyettesként máig hatóan, számos területen újította meg a múzeumi és muzeológiai munkát. Ennek egyik kiemelkedő és legfontosabb eredménye volt az 1991-ben megnyílt új magyar állandó kiállítás A magyar nép hagyományos kultúrája címmel. Selmeczi Kovács Attila főrendezője, mai szóval projektvezetője volt az állandó kiállítás készítésének, amely nélküle valószínűleg nem készült volna el, akárcsak az 1997-es megújítása, amikor a kor követelményeihez is alkalmazkodva pl. filmek, nagyméretű fényképek tették látványossá a kiállítást. Szerkesztésében jelent meg, több kiadásban, angol nyelven is a kiállítás egyetlen kiadványa, a kiállításvezető. A több mint 25 évig álló kiállítás sok százezer magyar és külföldi látogató számára jelentett egy életre szóló élményt!

Selmeczi Kovács Attila a Néprajzi Múzeum tudományos, kutatási, kiadványkészítési tevékenységét is megújította, és hosszú ideig működtette pl sorozatszerkesztőként. Ilyen volt Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata, amelynek több kötetét ő maga szerkesztette. Ez a sorozat a néprajzi muzeológia csak kéziratban létező vagy akkor már elérhetetlen alapműveit adta közre.

Selmeczi Kovács Attila nevéhez fűződik a Néprajzi Múzeum tárgykatalógus sorozatának elindítása, amelynek megvalósítást OTKA kutatási támogatással valósította meg. De újraindította a Magyar népművészet című sorozatot is, amelyben közzétette a Néprajzi Múzeum gyűjteményeihez kapcsolódó új kutatásának első eredményeit a nemzeti jelképek használatáról a népművészetben. Rögtön a rendszerváltás után a magyar címer kutatásával és a téma népművészet felöli központba állításával reflektált az aktuális változásokra.

Selmeczi Kovács Attila elkötelezettségét a Néprajzi Múzeum iránt sokáig lehetne sorolni, így szerkesztőként a Néprajzi Értesítő megújítását, vagy az intézmény utolsó külsős raktárainak költöztetést a törökbálinti raktárbázisba, ahol közreműködésével alakították a korban modernek számító raktárberendezést.

Visszavonulása után is rendszeresen kapcsolatban állt a múzeummal és a szakmai szervezetekkel. 2009-től a Néprajzi Múzeum anyagát a Cser kiadóval együttműködve színes, tudományos igényességű népszerűsítő albumokban mutatta be, megjelentetve az elfeledett mesterségeket, a népéletet, a nemzeti jelképeket és a népi díszítőművészetet is e kötetekben. Örömmel járt vissza a múzeumba kutatni és felkeresni a volt kollégákat. Szerzőtársként, lektorként, tanácsokkal és szakmai tudással kedvesen bátorította és segítette a fiatalabb muzeológusok munkáját. A múzeum új épületbe való költözése után is rendszeresen részt vett a kiállításmegnyitókon és programokon, néprajzi tudománytörténeti érdekességekkel egészítve ki ismereteinket. Nyitott, érdeklődő, előre tekintő és megfontolt emberként hagyatékát is rendezte és nemrég a múzeumnak ajándékozta.

Emlékét örökké megőrizzük!