Néprajzi Múzeum
Budapest 1146, Dózsa György út 35.
Telefon: +36 1 474 2100
E-mail: info@neprajz.hu
A 2022 óta zajló kutatásunkról itt írtunk, a kutatásban szereplő tárgyak és fotók forrásközösségeinek bemutató vándorkiállításról itt írtunk. Bulgáriai kutatásainkat szoros figyelem kíséri a török és tatár közösségek részéről, azokon a településeken, ahol korábban Györffy István is gyűjtött, vagy ahol mi (is) jártunk Zatykó Vivien kolléganőmmel. A munkánkat bemutató vándorkiállítás első állomása Vetovo volt, ahol ma az egyik legnagyobb tatár közösség él Bulgáriában. A kiállítást május 18-án, szombaton, a Tepreş fesztiválon mutattuk be, amely több jelentést is magába sűrít.
Dr. Mehmed Mehmed (Vetovo) és Mehmed Gazi (Glodzhevo) polgármesterek hallgatják a rögtönzött tárlatvezetést.
A Tepreş, vagy ahogy a törökök leggyakrabban nevezik Hıdrellez ünnepe az iszlám felvétele előtti időkben gyökerezik. Nemcsak Törökországban (vagy korábban az Oszmán Birodalom területén), hanem Közép-Ázsia és a Közel-Kelet számos török eredetű népcsoportjánál ismert a tavasz ünneplése, a zöldellő természet és a nyár érkezésének köszöntése. Ezek a népek gazdag állattartó hagyományokkal rendelkeznek, így ez az időszak nagyon fontos volt a megélhetés, a nyájak és az emberi közösségek jóléte miatt. A Tepreş (Tepreç, Depreş) szó maga is erre utal, a krími tatár depreşmek szóból származik, ami azt jelenti, hogy feléledni, újjáéledni. Az ünnep beépült az iszlám hagyományokba is, de a keresztény kultúrkörben is megtalálható a párhuzama, ahol leginkább a Szent György napi hagyományokkal rokonítható.
Erdincs Izedin a róla készült fénykép mellett
A tatárok régen összegyűltek a sarjadó réten, lovakat áldoztak (kurban), kör alakba ülve közösen étkeztek, és számos hagyományos szórakoztató tevékenység is előkerült ilyenkor, mint például a tatár birkózás (Tatar güreşi), számos gyerekjáték, tánc, ének.
2015 óta azonban hivatalosan is a Tepreşhez kapcsolódik az 1944-ben deportált több százezer krími tatár emberről való megemlékezés. A szovjet Oroszország forrásokkal igazolhatóan közel 200 ezer embert (valójában ennek a többszörösét, de legalább a dupláját, erre közvetett adatok és becslések vannak) néhány nap leforgása alatt marhavagonokba zárva, étlen, szomjan kitelepítették Üzbegisztán lakatlan, kietlen részeire. A vád a náci Németországgal való kollaboráció volt, ami azonban minden alapot nélkülözött. Sokan már a több napig tartó út közben életüket vesztették, akik pedig túlélték, azoknak az éhezéssel, tífusszal és fagyhalállal kellett megküzdeniük. Az 1980-as években nyílt lehetőségük a visszatelepedésre, és az emberek döntő többsége így döntött annak ellenére, hogy Krímben semmijük sem volt, újra kellett kezdeniük az életet. A viszonylagos nyugalom 2014-ig tartott, amikor a krími tatárok újfent az orosz agresszióval találták szembe magukat. Sokan Törökországba menekültek, vagy Ukrajna nyugatabbi területeire, Kijevbe költöztek. Itt Vetovoban a megemlékezés a tatár mahalle (negyed) dzsámijában tartott mevliten (imaalkalom) volt.
A glodzhevoi török folklóregyüttes, a Deliorman Sesleri két tagja fényképezkedik a róluk készült fotó mellett.
A bulgáriai tatárok példaként tekintenek az Ukrajnában élő krími tatárokra, akik előrébb tartanak abban a folyamatban, hogy megfogalmazzák és láthatóvá tegyék etnikai identitásukat. A Krímből elmenekült tatárok számára pedig a diaszpóra közösségek szolgálnak most forrásként, részben mivel nem férnek hozzá a Bahcsiszerájban, Kercsben és más, korábban tatárlakta területeken őrzött gyűjteményekhez. Éppen ezért kiállításunk sokak számára mutatott fel egy újabb hiteles forrást az etnikai identitás és kultúra megőrzéséhez.
Vetovoi férfiak. Többen közülük terepi partnereink voltak, és szerepelnek a képeinken is.
Paréj Gabriella
muzeológus
Európa-gyűjtemény