Újból megnyílt Dunaharasztiban a dunai indiánok életét bemutató kiállítás

A Baktay Ervin Indián-Cowboy Múzeum a híres indológus által alapított indián-cowboy játékokban résztvevők és követőik saját kezűleg készített tárgyait gyűjtötte. Megálmodója Lorencz József – indián nevén Sastoll – volt, aki 1998-ban, Kisorosziban kiállítást is készített a dunai indiánok összegyűjtött tárgyaiból, fényképeiből. A tárlat 2013-ban költözött át Dunaharasztiba, Baktay szülővárosába. Halála előtt néhány évvel, 2016-ban Lorencz József a kiállítás teljes anyagát a Néprajzi Múzeumnak adományozta. A Helytörténeti Emléktárban elhelyezett tárlatot tavaly lebontották, így a Néprajzi Múzeum munkatársainak lehetősége volt megtisztítani és restaurálni a tárgyakat, majd 2025 augusztusában újra felépítették a kiállítást a dunaharaszti Laffert Kúria padlásterében Boros Viktória látványterve alapján. Az önkormányzat fenntartásában működő kiállítás tervezésekor fontos cél volt, hogy minél jobban megőrizze Lorencz József és a dunai indiánok eredeti elképzeléseit, ugyanakkor megfeleljen a kortárs látogatói igényeknek is.

A kiállítás átköltöztetése és megújítása lehetőséget teremt a helyi közösség aktív bekapcsolására, az indián-cowboy szellemiség és a dunai indiánok életének bemutatására. A tárlat tervezését közösségi workshopok előzték meg, megnyitását interaktív programok, kézműves-foglalkozások kísérik.

Az indián-cowboy kiállítással egy térben kapott helyet a Baktay Ervin életét bemutató tárlat is.

Az augusztus 31-én tartott megnyitóünnepségen a Néprajzi Múzeum nevében, Dr. Granasztói Péter gyűjteményi főigazgató-helyettes alábbi köszöntő beszéde hangzott el:

Tisztelt Alpolgármester úr!
Tisztelt Lorencz Pálma!
Tisztelt Vendégek!

A Néprajzi Múzeumot sokan úgy ismerik, mint a magyar vagy kárpát-medencei népi kultúra, sőt népművészet múzeumát. Miközben megalapítása Xántus János kelet-ázsiai expedíción gyűjtött tárgyaihoz kapcsolódik, napjainkban pedig 232 ezer műtárgyat számláló gyűjteményének egyharmada származik európai vagy Európán kívüli régiókból.

Bár a millennium évében, 1896-ban került be már észak-amerikai indiánokhoz kapcsolható kisebb anyag a gyűjteményébe később a kutatások fókuszába a dél-amerikai indiánok kerültek.

Az új állandó kiállításunkban a nemzetközi és magyar gyűjtemények tárgyai immár egyaránt helyet kaptak, közöttük az észak amerikai síksági indiánok gyöngyökkel és hímzéssel díszített pipazacskója is, amit Lorencz József ajándékozott a múzeumnak 1955-ben.

A Baktay Ervin Indián Cowboy Múzeumot létrehozó Lorencz József és a Néprajzi Múzeum kapcsolata immár 70 évre tekint vissza. Három muzeológus generáció ismerte vagy dolgozott együtt Lorencz Józseffel. Ennek a kapcsolatnak sok fontos pillanata volt. Így pl. a Nem csak sastoll című kiállításunkhoz 2000-ben az ő kezdeményezésére és tevékeny részvételével jött létre a nagy sikerű Kenu és tipi című kiállítás, ami a magyar indiánozás történetét, a dunai és a bakonyi indiánok által készített tárgyakat mutatta be.

Ennek a hosszú, több évtizedig tart pozitív együttműködésnek, amely során Lorencz József maga is muzeológussá vált, az egyik legfontosabb pillanata volt, a mikor 2016-ban az általa létrehozott, összegyűjtött, ekkor már Dunaharasztiban álló Baktay Ervin Indián-Cowboy Múzeum anyagát a Néprajzi Múzeumnak adományozta. Ugyanebben az évben a Néprajzi Múzeum évkönyvében társzerzőként be is mutatták Főzy Vilmával a tudományos közvéleménynek ezt a példátlanul gazdag és kivételes gyűjteményt, amely egyszerre állít emléket az alapító Baktay Ervin magyarországi indiánozást megalapító tevékenységének és a magyarországi indián játékok, a cowboy és indián a hagyományoknak.

Lorencz József aktív tevékenységének köszönhetően a Néprajzi Múzeum a magyarországi indiánozás legnagyobb archívumává vált, hiszen immár gyarapítási stratégiánk része ennek az egyedülálló örökségnek, tárgyi emlékeinek és emlékezetének a gyűjtése és megőrzése.

Ennek a küldetésnek újabb fontos mérföldköve volt, amikor a Dunaharaszti önkormányzat az itt látható kiállítás átköltöztetése miatt a szakmai segítségünket kérte. Intézményünk örömmel vett részt ebben a feladatban, ami immár kiemelt kultúrstratégiai intézményként is alapfeladatának is tekinthető. Munkatársaim Európa egyik legmodernebb legjobban felszelt raktározási és restaurátor bázisára, az Országos Múzeumi és Restaurálási és Raktározási Központba szállították a tárgyakat, ahol restaurátorok az összes tárgyat megtisztították, és ha szükséges volt, akkor restaurálták. Sőt minden egyes tárgyról fényképfelvételek is készültek. Szimbolikus és nagy feladat volt az itt látható összes tárgy, immár műtárgy beleltározása, amelyek leltári száma pont 70 évvel később évszámmal, 2025-el kezdődik, mint az említett 1955-ben Lorencz József által ajándékozott pipapzacskóé. A múzeum immár számítógépes nyilvántartási adatbázisába integrálása a gyűjteménynek lehetővé teszi akár középtávon online hozzáférhetőségét a széles érdeklődő közönség számára.

Megköszönöm munkatársaimnak, restaurátoroknak, gyűjteménykezelőknek, a nyilvántartási munkatársaknak és kiemelten az egész projekt szakmai irányítójának, Szeljak Györgynek, az Amerika gyűjtemény muzeológusának ebben a sikeres együttműködésben való közreműködésüket. De az együttműködésünk nem zárul le a kiállítás megnyitásával, hiszen a múzeum és munkatársaim továbbra is minden szakmai segítséget biztosítanak, hogy a Lorencz József által megálmodott ás létrehozott kiállítás magas színvonalon mutassa meg az utókornak ezt a páratlan örökségét Magyarországnak.

Gratulálok a kiállítás színvonalas megvalósításához!