A kitalált hagyomány

A kiállítás és az ünnep egész keletkezéstörténetét tárgyaló katalógus minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy egyik vélekedés sem állja meg a helyét. Az új kenyér átadásának jól ismert toposza ugyanis nem szovjet minta alapján született, de nem is olyan régi, "ősi magyar", mint azt a közvélemény hiszi.

A szokás kialakulásának eredetét a 19. század végén, Darányi Ignác földművelésügyi miniszter azon leiratánál kell keresni, amely a földesúr és az aratók közötti "patriarchális jó viszony" helyreállítása érdekében aratóünnepek rendezését szorgalmazta.

A kiállítás aratókoszorúkkal feldíszített szekerek, korabeli újságcikkek, fotók, filmhíradók segítségével rekonstruálja, milyenek is voltak ezek a Darányi-féle, főleg uradalmi gazdatisztek, egyházi személyek és különböző egyletek, körök, által rendezett aratóünnepek. Ezeken egyébként nem egyszer a királyi család tagjai is megjelentek. Hogyan és miért alakultak át ezek az ünnepek a kenyér, illetve az új kenyér ünnepévé. Milyen is volt az első 1937-ben Péter-Pál-napján, Szegeden, a város idegenforgalmának fellendítése érdekében rendezett magyar kenyér ünnep. Milyen volt a második, a Bácska visszacsatolása alkalmából a szabadkai Hitler téren megtartott, a kormányzó háborús propagandáját szolgáló magyar kenyér ünnep, vagy 1945 után hogyan szálltak harcba az új kenyér eszmei kisajátításáért a különböző politikai pártok; milyenek is voltak az MDP főtitkárának arcképével díszített "szocialista aratókoszorúk"; s végül a kenyérátadás rituáléja milyen szerepet tölt be ma Szent István-napi állami ünnepünk szertartásrendjében.

A kiállítás arra a kérdésre is választ keres, hogy a nemzeti emlékezetben hogyan vált egy "fölülről kitalált" hagyomány "évszázadokra visszatekintő, ősi" hagyománnyá.

Rendező: Kovács Ákos