Húzd rá cigány!

A kiállítás a cigány zenekarok és híres zenészek történetét napjainkig mutatja meg: a falusi bandáktól a külföldet megjárt együttesekig, majd a nagyzenekarok megalakításától a 100 tagú Cigányzenekar Hungarikummá nyilvánításáig érzékelteti a cigány zene „híd” szerepét. Szó esik arról is, hogy a muzsikusok hogyan alkotnak egy zárt foglalkozási, hosszú időn keresztül endogám házasodási csoportot, s milyen sajátos, csak rájuk jellemző szokásvilágot alakítanak ki.

Liszt és magyaros zenéje

Liszt az első „magyaros” műveinek számító két zongoradarabot 1828-ban írta, Zum Andenken címmel, melyben Liszt egy Fáy László-szerzeményt és egy Bihari-darabot írt át. Gyermekkori emlékei között is találunk utalást, hogy a cigányok játéka mély nyomot hagyott az ifjú Liszt lelkében, és 1822-ben Biharit is hallotta muzsikálni.

1847 és 1853 között jelent meg végső formájában Liszt zongorára írott első tizenöt rapszódiája.

Könyvében így ír erről: „Mi ezen rhapsodiákat ezenfölül magyaroknak neveztük el, mert igazságtalanság volna a jövőben elszakasztani egymástól, a mi a múltban egyesítve volt. A magyarok befogadták a czigányokat nemzeti zenészekül.”

Liszt későbbi, magyaros műveiben már nem teljes dallamokat dolgozott fel, hanem olyan zenei eszközrendszere alakult ki ekkorra, amely közvetlen forrásra nem vezethető vissza, de felismerhetően magyar karaktert hordoz.

Magyaros, verbunkos elemek

A magyaros, verbunkoselemeket nemcsak Liszt által írt zeneművekben lehet nyomon követni, hanem jóval korábban megjelentek a zeneirodalomban. Már Mozart is felfigyelt kora új magyar tánczenéjére, a verbunkosra. Brahms szívesen hallgatott cigányzenekarokat, Magyar táncok sorozatában cigányzenekaroktól hallott népdalokat és műdalokat használt fel, és kiváló stílusérzékkel harmonizált.

Mulatozás

Név- és születési estélyek, köszöntők és szerenádok, temetések, farsangi bálok, jubileumok és szüreti mulatságok elképzelhetetlen, hogy cigányzenekar nélkül zajlottak volna le. Ezek jónémelyike vad tivornyává fajult, és olyankor telt ki igazából a cigány becsülete. Ha igazi rajok mulattak – elegánsan és gálánsan fizették ki a cigányt. Muzsikáltatták őket féllábon, felzavarták az eperfára, leeresztették a kútba. Nem ritkán tépték szét az urak a bankót, s köpték rá a prímás homlokára egyenként, vagy húzták bele a vonóba.

Cigánybál

A pesti New Yorkban és más nagy szálloda éttermekben rendezett cigánybálokról szóló tudósítások szuperlatívuszokban szóltak az előkelő toalettekről, hajviseletekről, - a cigányság úri viselkedéséről. A első bálos cigánylányok jövendőbelijét ilyenkor nézték ki az anyák – nagynénik, persze a fiús mamák sem ültek tétlenül. Aki jó muzsikus volt, az számított jó partinak.

Zenész-temetés:

A híresebb zenészeket már-már „királyi pompával”, akár több száz muzsikus részvételével, a csak helyben ismert, kisebb falusi zenészeket pedig szerényebben, kevesebb muzsikussal, de mindenképpen legalább egy banda részvételével kísérték utolsó útjára.

100 tagú cigányzenekar

A zenekar életműve példaértékű a hazai kulturális és művészvilágban, pozitív image formáló, hidat képez és empátiát a többségi és kisebbségi társadalom közt A zenekar előadásában a hagyományos hangzásvilág ápolása, és megőrzése mellett megtaláljuk a modern világ zenei útkeresését, mint az egyik legkézenfekvőbb kommunikációs eszközt.

A program a Néprajzi Múzeum, a Külgazdasági és Külügyminisztérium, valamint a Varsói Magyar Kulturális Intézet és a Krakkói Főkonzulátus támogatásával valósult meg.